Elveszett emlékeknek hiányzó kockája,
így maradt örökre a festőnek bugyrába,
habár pótolni kéne egy össze dőlt házat,
bennem eleven emlék másban csodálat.
De csak azért mert volt egy szegényház,
játszadozva töltöttük vasárnap délutánt,
csendes minden csak az eresz pattogott,
robajjal csúszott a tető recsegett ropogott.
Nyárnak délutánján az udvart por lepte,
árnyékszék romba, gyerek sírás a csendbe,
ott van a két ház között foghíjas üres telek,
utcának milyen lehetett nincsenek emlékek.
Ez jutott eszembe e téli utcát ahogy nézem,
gesztenyefákat kivágták, nincsenek a képen,
távolban csak a patikának ablakai fényben,
ma már a Csillag Étterem üzemel a helyében.
A művész fekete-fehér fotóról festette e képet,
így adott hatvanas évekről egy hiteles emléket,
lovasszán nyomaiban csengőszót még hallom,
havas szél szán nyomokat temet az árok parton.
Írta-Varga István-Barcs-2018.10.14.
