Vasárnap van az Úr ünnepe,
megperzselt lombját erdőbe hajítja,
tegnap még áttetsző nyár volt,
tegnap pontosan – még tegnap,
mert a szeptembert október borítja.
De október még adja aranyát,
gyűjtik a termést a bogyókat,
majd ködfüggönyét lassan ereszti,
dagonyázza a lehullt lombokat.
Vénasszonyok kézi szőttesében,
zuzmóra ékszer mily csillogó,
utolsó gyümölcs is lehullt a fáról,
majd jött november jég és a hó.
De majd holnap – pontosan holnap,
már nem rólad van a szó,
felfoghatatlan szavak érik el az estet
nem törődve neked mi a jó.
A dalos madárkák mind elszöktek,
rég volt, hogy a Dráva így beállt
ötvenhat dermedt karácsonyán,
ÁTÉRTEM – valaki a csendben így kiállt.
Írta:Varga István. Barcs. 2016.10.23.