v 07/25/21
somogybarcsirimek-.
Egek kékjébe,
felhőket szövögetnek
a szél takácsok.
|
v 07/25/21
somogybarcsirimek-.
Mint tébolyult, tört rád természetereje,
Fekete az égbolt, villámokat szór ősereje,
esőfüggönyön átlátni szinte lehetetlen,
pattog a jég, semmi sem sebezhetetlen.
|
szo 07/24/21
somogybarcsirimek-.
Édes hercegnőm Anasztázia,
rózsáimnak legszebb nyílószirma,
bimbódzó vagy még tündérvirágom,
nálad szebb tán nincs is a világon.
Cári palotából, a sors elém vetett,
amitől a szívem áttüzesedett,
szegény muzsik vagyok, de van egy dácsám,
ajtaját ablakát, előtted kitárnám.
|
sze 07/21/21
somogybarcsirimek-.
Zúg a folyó, haragos a hangja,
medrét homok, csiszolt kavics lakja,
partjára szórt kövekbe bele mar,
néha csendes, kőgátnál nem szófukar.
Ott csobog, csacsog, ott érted szavát,
őrzi Somogy-ország déli határát,
vize folyóink közt, tán leghidegebb,
ám lelkemnek ő a legmelegebb.
|
k 07/20/21
somogybarcsirimek-.
Sírj csak sírj, ha erre rendeltetett az élet,
ugye nem figyelemfelhívás, ez őszinteséged,
de ha örömtől ered, s nem bánattól a könnyed,
akkor lelkedre követ nem a bánat görget.
|
h 07/19/21
somogybarcsirimek-.
Mikor a lélekbe tüskék hatolnak
védekezni ellene nem tudok,
mások okozzák s küldik felém
így képződnek belőlük bántó,
és sértő fájó mondatok.
Igen persze hagyom folyni
patakot és folyamot,
nem törlöm ki a lelkükből
a gyalázkodó mondatot.
|
v 07/18/21
somogybarcsirimek-.
Egy kunyhónak az árnyékos felén,
pihen a test, a vénülő remény,
elszállt ifjúsága, mint a felhő,
kalap fején mint edényen fedő.
Bugylibicska kezében, szalonnázik,
míg gondolata szanaszét cikázik,
nap égette arcán idő lovagolt,
dús bajsza alatt, a szó most lapult.
|
v 07/18/21
somogybarcsirimek-.
Piknikre hívtalak, látom el is jöttél,
Napernyőd kezedben, gondolom nem szöktél,
Megbocsáss de én egy kicsit most kések,
Nem tudok ellenállni, a távoli képnek.
Ennek a gyönyörű vadvirágos rétnek,
De nem, téged egy festő ki ide álmodott,
Velem meg az élet így tréfálkozott,
|
szo 07/17/21
somogybarcsirimek-.
Jöttél így az álmaimba,
omló hajad hullt válladra,
kivillanó szép combjaid,
csókra váró telt ajkaid.
Ámulattal csodáltalak,
karjaimmal átfontalak,
legyél nekem örök múzsám,
az élet nehéz országútján.
|
szo 07/17/21
somogybarcsirimek-.
Itt élt az egyik nagyapám ki
valaha uradalmi erdész volt,
mikor megszülettem akkor már
maga előtt hetvenkét évet tolt.
Nem volt bőbeszédű mint
az egyedül kószálók tettek,
akkor már nagyanyámmal
éveik csak kettesben teltek.
|
p 07/16/21
somogybarcsirimek-.
Indákat fon rám az élet fonala
olykor szorosat vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik
kezet vagy szívet szoríthat.
Az elmúlt évek gyökerekké váltak
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok vágyak
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.
|
p 07/16/21
somogybarcsirimek-.
Néha kettőt is sikerre viszek,
minek, ha észre sem veszitek,
ez olyan mint sirályok tánca,
melyben lesz halaknak románca.
Sirály lecsap, nincs menekvés,
lesz így finom reggelizés,
mikor éhes, akkor vadász,
jóllakottan hogy kacarász.
|
cs 07/15/21
somogybarcsirimek-.
Lezüllött kocsmák,
szocpribék szigetek,
borospohár a társad,
laposra taposott csikkek.
Gondolatod sehol se jár,
alkohol tompította agyad,
de majd a fejtágítón este,
ezt így, te sose mutassad.
Bólogass mindig nagyokat,
|
cs 07/15/21
somogybarcsirimek-.
Nem vagyok kártyás, nem is voltam,
így hamisan játszani nem szoktam,
vigyáztam poharam túl ne csorduljon,
hogy körötte tócsa ne álljon.
Ám a mérték tartás néha nehéz,
amit harácsolás, mohóság tetéz,
így maradok, a napi korsó sörnél,
teendők melletti, egy versnél.
|
sze 07/14/21
somogybarcsirimek-.
Csak rajtad múlik mit határozol,
máskülönben félek elkárhozol,
sors útjába nehéz beleszólni,
a ködös útnak végét sem látni.
Illuminátusoknak fészkébe,
hol ördögnek pokolnak rémképe,
ember vigyázz, egyre szaporodnak,
közétek orvul visszacsorognak.
|
h 07/12/21
somogybarcsirimek-.
Zenetanártól búcsúzom
Elveszítette hegedű játékosát,
vonója kihullott örökre kezéből,
a mennyei zenekar tagja lett,
angyalok isznak a zenéjéből.
Mikor az égi kórus rázendít,
idelent fagyos lesz minden,
kiválik egy magányos hegedűs,
dallamot visz sok fájó szívbe.
|
v 07/11/21
somogybarcsirimek-.
(kedvesemnek)
Csak még egy éjszakára - még egyre
gyere vissza úgy, mint akkor régen,
mint amilyen voltál azon a mozgó
karcokkal teli fekete-fehér filmen.
Nyújtanám feléd munkától fáradt
erőtlen, de nem remegő kezemet,
megdöbbenek, mikor látom szemedben
a megcsillanó, hálás könnyeket.
|
szo 07/10/21
somogybarcsirimek-.
Kismadaram árva kismadaram,
Mit keresel itt lent az avarban,
Vagy a városi nagy utcazajban,
Szállj csak szállj te oda a magasban.
Sokszor szállnék én is oda veled,
de én sajnos nem, csak te teheted,
én írásaimmal törekszem magasba,
hegyeknek csúcsára a havasba.
|
p 07/09/21
somogybarcsirimek-.
Lassan már lajtos kocsival
hordják ki a leírt szavakat,
hisz vagyunk már oly sokan,
rímek mégsem fognak sokakat.
Madár börtönéből szabadult,
kalitba zárt vágyódó lelkem,
ahol gyorsan összekuszálódik,
csak kárba soha ne vesszen.
|
p 07/09/21
somogybarcsirimek-.
Villám hasít, az ég dörren,
tükröződik a víztükörben,
ott egy régi festményt láttam,
Monalisa tűnt fel a lányban.
Mosolya mint festmény mása,
ujj gyönyörnek ragyogása,
szépséges vagy, és oly csodás,
mint egy művészi alkotás.
|