Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Varga István

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Haiku

Rovatok: 
Vers

Egek kékjébe,

felhőket szövögetnek

a szél takácsok. 

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

A menny békét köt

Rovatok: 
Vers

Mint tébolyult, tört rád természetereje,
Fekete az égbolt, villámokat szór ősereje,
esőfüggönyön átlátni szinte lehetetlen,
pattog a jég, semmi sem sebezhetetlen.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Bimbódzó vagy

Rovatok: 
Vers

Édes hercegnőm Anasztázia,
rózsáimnak legszebb nyílószirma,
bimbódzó vagy még tündérvirágom,
nálad szebb tán nincs is a világon.

Cári palotából, a sors elém vetett,
amitől a szívem áttüzesedett,
szegény muzsik vagyok, de van egy dácsám,
ajtaját ablakát, előtted kitárnám.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Mint gombolyag

Rovatok: 
Vers

 

Zúg a folyó, haragos a hangja,
medrét homok, csiszolt kavics lakja,
partjára szórt kövekbe bele mar,
néha csendes, kőgátnál nem szófukar.

Ott csobog, csacsog, ott érted szavát,
őrzi Somogy-ország déli határát,
vize folyóink közt, tán leghidegebb,
ám lelkemnek ő a legmelegebb.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Angyalok nem sírnak

Rovatok: 
Vers

 

Sírj csak sírj, ha erre rendeltetett az élet,
ugye nem figyelemfelhívás, ez őszinteséged,
de ha örömtől ered, s nem bánattól a könnyed,
akkor lelkedre követ nem a bánat görget.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Fájdalom

Rovatok: 
Vers
Mikor a lélekbe tüskék hatolnak
védekezni ellene nem tudok,
mások okozzák s küldik felém
így képződnek belőlük bántó,
és sértő fájó mondatok.
 
Igen persze hagyom folyni
patakot és folyamot,
nem törlöm ki a lelkükből
a gyalázkodó mondatot.
 
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Szalonnázás

Rovatok: 
Vers
Egy kunyhónak az árnyékos felén,
pihen a test, a vénülő remény,
elszállt ifjúsága, mint a felhő,
kalap fején mint edényen fedő.
 
Bugylibicska kezében, szalonnázik,
míg gondolata szanaszét cikázik,
nap égette arcán idő lovagolt,
dús bajsza alatt, a szó most lapult.
 
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Piknikre hívlak

Rovatok: 
Vers
Piknikre hívtalak, látom el is jöttél,
Napernyőd kezedben, gondolom nem szöktél,
Megbocsáss de én egy kicsit most kések,
Nem tudok ellenállni, a távoli képnek.
Ennek a gyönyörű vadvirágos rétnek,
De nem, téged egy festő ki ide álmodott,
Velem meg az élet így tréfálkozott,
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Csak örömtől

Rovatok: 
Vers

 

Jöttél így az álmaimba,
omló hajad hullt válladra,
kivillanó szép combjaid,
csókra váró telt ajkaid.

Ámulattal csodáltalak,
karjaimmal átfontalak,
legyél nekem örök múzsám,
az élet nehéz országútján.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Erdészlak szomorúsága

Rovatok: 
Vers
Itt élt az egyik nagyapám ki
valaha uradalmi erdész volt,
mikor megszülettem akkor már
maga előtt hetvenkét évet tolt.
 
Nem volt bőbeszédű mint
az egyedül kószálók tettek,
akkor már nagyanyámmal
éveik csak kettesben teltek.
 
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Éveim a fák

Rovatok: 
Vers
Indákat fon rám az élet fonala
olykor szorosat vagy lazábbat,
nem mindegy hova tekeredik
kezet vagy szívet szoríthat.
 
Az elmúlt évek gyökerekké váltak
segítségükkel kapaszkodok a létbe,
majd épülnek rám gondok vágyak
mint évgyűrűk fáknak törzsébe.
 
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Mérték 2

Rovatok: 
Vers

Néha kettőt is sikerre viszek,
minek, ha észre sem veszitek,
ez olyan mint sirályok tánca,
melyben lesz halaknak románca.

Sirály lecsap, nincs menekvés,
lesz így finom reggelizés,
mikor éhes, akkor vadász,
jóllakottan hogy kacarász.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Minden tiéd

Rovatok: 
Vers
Lezüllött kocsmák,
szocpribék szigetek,
borospohár a társad,
laposra taposott csikkek.
 
Gondolatod sehol se jár,
alkohol tompította agyad,
de majd a fejtágítón este,
ezt így, te sose mutassad.
 
Bólogass mindig nagyokat,
somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

A mérték

Rovatok: 
Vers

Nem vagyok kártyás, nem is voltam,
így hamisan játszani nem szoktam,
vigyáztam poharam túl ne csorduljon,
hogy körötte tócsa ne álljon.

Ám a mérték tartás néha nehéz,
amit harácsolás, mohóság tetéz,
így maradok, a napi korsó sörnél,
teendők melletti, egy versnél.

 

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Ki szavát másítsa

Rovatok: 
Vers

Csak rajtad múlik mit határozol,
máskülönben félek elkárhozol,
sors útjába nehéz beleszólni,
a ködös útnak végét sem látni.

Illuminátusoknak fészkébe,
hol ördögnek pokolnak rémképe,
ember vigyázz, egyre szaporodnak,
közétek orvul visszacsorognak.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Megáll egy vonó

Rovatok: 
Vers

Zenetanártól búcsúzom

Elveszítette hegedű játékosát,
vonója kihullott örökre kezéből,
a mennyei zenekar tagja lett,
angyalok isznak a zenéjéből.

Mikor az égi kórus rázendít,
idelent fagyos lesz minden,
kiválik egy magányos hegedűs,
dallamot visz sok fájó szívbe.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Lopott rózsa

Rovatok: 
Vers

(kedvesemnek)

Csak még egy éjszakára - még egyre
gyere vissza úgy, mint akkor régen,
mint amilyen voltál azon a mozgó
karcokkal teli fekete-fehér filmen.

Nyújtanám feléd munkától fáradt
erőtlen, de nem remegő kezemet,
megdöbbenek, mikor látom szemedben
a megcsillanó, hálás könnyeket.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Van hol csipegetni

Rovatok: 
Vers

Kismadaram árva kismadaram,
Mit keresel itt lent az avarban,
Vagy a városi nagy utcazajban,
Szállj csak szállj te oda a magasban.

Sokszor szállnék én is oda veled,
de én sajnos nem, csak te teheted,
én írásaimmal törekszem magasba,
hegyeknek csúcsára a havasba.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Visszautasítom

Rovatok: 
Vers

 

Lassan már lajtos kocsival
hordják ki a leírt szavakat,
hisz vagyunk már oly sokan,
rímek mégsem fognak sokakat.

Madár börtönéből szabadult,
kalitba zárt vágyódó lelkem,
ahol gyorsan összekuszálódik,
csak kárba soha ne vesszen.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Mosolyod kérem

Rovatok: 
Vers

 

Villám hasít, az ég dörren,
tükröződik a víztükörben,
ott egy régi festményt láttam,
Monalisa tűnt fel a lányban.

Mosolya mint festmény mása,
ujj gyönyörnek ragyogása,
szépséges vagy, és oly csodás,
mint egy művészi alkotás.

Oldalak