p 06/18/21
somogybarcsirimek-.
Fagyisjani, ő a Stájer,
téglajárdán ő a sláger,
fakerék vasalt gráfja,
fagyizókat hívja várja.
Jön Jóska és a Karcsika,
nyomában Éva Marika,
faládikó jéggel teli,
két tartályát átöleli.
Vanília másik csoki,
akkor ez volt álombeli,
ötven fillér volt a beste,
sok klottgatyás hű de leste.
|
cs 06/17/21
somogybarcsirimek-.
Messze, a némaság mögött
nem nyílik rés a feledésnek,
hálás vagy olykor magadnak, ha
néha mosolyt engedsz az emléknek.
Izzik a fény a hócsillogó parton,
torka kapar az északi szélnek,
csak Te adsz választ ajkaddal nekem,
hogy ezt mind elfogadod-e szépnek.
|
cs 06/17/21
somogybarcsirimek-.
Boldogságtól mámortérben,
örömöknek dús kertjében,
színes lepke száll virágra,
mint holdvilág éjszakára.
Sötétség és fény az utam,
az élet egy reményfutam,
dús legelők, szomjas pampák,
legyen bennem irgalmasság.
Itatós virágot takar,
szívemben ott a zűrzavar,
miért nem tudta, kedvelem,
őrzi most is verses füzetem.
|
sze 06/16/21
somogybarcsirimek-.
Száz év mély magányából
révedezik bolyongó lelkem,
nem ismerek e nagyvilágra,
szavak tengerébe vesztem.
Akadozva rakom a szavakat,
írásom hol itt - vagy ott akad,
majd látom rajzolt arcodat,
így írom hozzá a mondatokat.
|
sze 06/16/21
somogybarcsirimek-.
Délidőben szűkülnek az árnyak,
parki padon már a fény is játszhat,
templom tájolása, nyugat kelet,
előtte mögötte park tölti a teret.
Ősfái mellett, fiatal ültetettek,
szerelem hevétől, lesznek születettek,
kis honomat a határsáv zárta,
majd újvilágot hasított fénydárda.
|
k 06/15/21
somogybarcsirimek-.
Díjtól boldogan, Máriapócson csillant a könny,
áldalak Téged imámba foglallak, ki vagy odafönn,
Dráva-parttól több száz kilométeren át utaztam,
vörösborban áztatott kenyérkockával áldoztam.
|
v 06/13/21
somogybarcsirimek-.
Vaskapu környékén a Magyar tulipán,
nyílik a szikláknak meredélyén sárgán,
"Irodalom művésze" cím megtisztelő,
hogy nekem most adta, ezt a Magyarerő.
A telefonom megcsörrent kórteremben,
amit hallottam, hatására könny csillant,
meglepetést sugárzó tekintetemben,
majd gondolatom a boldogságtól villant.
|
szo 06/12/21
somogybarcsirimek-.
Színes ceruzákkal
álmodtam arcodat,
tollammal festettem
hozzá ügyetlen szavakat.
Szeretettel fogadd el tőlem,
így örökítem meg emléked,
amit örök időkre így sokaknak
közömbös szívébe vésed.
Igen, benned van valami,
ami orcádat vitte játékba,
emígy pattantak ki e szavak,
majd szedtem csokorba.
|
szo 06/12/21
somogybarcsirimek-.
Leissza magát a reggel
dús harmattal részegen,
kavicsos út sebezte lábát,
nem talált haza pénteken.
Majd a szombat, a hétvége,
nem ismert rá a feledésre,
minden fordult ki helyére,
pókháló feszült ablakkeresztre.
Lyukas csónakon befolyt a víz,
szél szárította a homokot,
majd zöld hintón csak úgy
a féreg tovahajtott.
|
p 06/11/21
somogybarcsirimek-.
Csillag született ott -
fenn a fekete kárpiton,
de hozzá sosem érhetsz,
túl van minden vágyadon.
De a méhek ott lehetnek
minden általuk kedvelt virágon,
gátlástalanul te sosem lehetsz,
nem léphetsz túl az álmodon.
|
p 06/11/21
somogybarcsirimek-.
Szerelmes vagyok magába,
legyen csillagom az éjszakába,
rózsákat hintek az út porába,
legyek tüske bársonyos talpába.
Rekedt hangommal adok szerenádot,
a talált hegedűs hamisan játszott,
de látom megértett - világot gyújtott,
azóta is várom az elmaradt csókot.
|
cs 06/10/21
somogybarcsirimek-.
Évtizedek sorra vesztek,
de rakódtak rám a terhek,
talpam alatt koptak kövek,
felfelé még egyre megyek,
míg csúcsát érem a hegynek,
kellene hogy megpihenjek.
|
sze 06/09/21
somogybarcsirimek-.
Tündérkertnek közepébe,
oda álmodozni járok,
kizárok ott minden rosszat,
mert csak szépet látok.
Ha egy fának örökösen
lemetszik az ágát,
hajtásait letördelik,
bántják, szakítják virágát.
Ilyen az az ember is,
kit ostoroznak sokat,
kérget vonnak szívére
a bántalmazó szavak.
|
sze 06/09/21
somogybarcsirimek-.
Hej, ha megszólalna,
mit tudna mesélni,
bánatot - boldogságot
tudna elzenélni.
Gyanta a vonónak jó,
lószőr a csalogató,
a húr sem elég még,
kell a nemes fa, a hangadó.
Bánatot sír a hegedű,
könnyeim csordulnak,
szebb világra vágytam,
de az évek fogynak.
|
k 06/08/21
somogybarcsirimek-.
Bal kezemmel kezelem az egeret,
bal kezemmel írom a verseket,
bal lábam is már lassan helyrejön,
jobb kezemen a varrat majd kijön.
Bennem oly erős még az akarat,
sokszor mormolok varázsszavakat,
páran engem önfejűnek tartanak,
ezek mi másoktól elválasztanak.
|
h 06/07/21
somogybarcsirimek-.
Öreg idő fogságában,
nyári hajnal illatában,
keveredik kávé zamat,
cseresznyefán madárcsapat.
Beérett már a cseresznye,
bizony-bizony szedni kéne,
mosolygó és sötét vörös,
szedése nagyon csökönyös.
Fiatalok szétfutottak,
öregek rá, csak ácsingóztak,
a meggyvágók rá-rá csapnak,
nekünk így nem sokat hagynak.
|
szo 06/05/21
somogybarcsirimek-.
Vibrál a távol nyár melegétől,
tarkállik a határ virág mezejétől,
pipacsmező oly vörösen izzik,
ég kékje pamacsokkal hozzáillik.
Hemperegnék rétnek illatozásában,
mint halacskák tó valóságában,
gyermek vagyok újra, játszadozó gyermek,
de már akkor utat találtam költészetnek.
|
p 06/04/21
somogybarcsirimek-.
Hol voltál, mikor vágyak tépték lelkemet,
belsőtűz égette, nyughatatlan szívemet,
keresve kutatva jártam a világot,
napfényt nem láttam, csak gyertyavilágot.
Hátrahagytam fűrészt, fúrót, gyalut,
nyugdíjaztam az öreg gyalupadot,
ó Istenem mily káosz vett körbe,
több bánat mint örömkönny a szemgödörbe.
|
k 06/01/21
somogybarcsirimek-.
Amit mond múló idő, ne kérd tőle számon,
elvesznek a fájó percek, túllépsz a rácson,
vállaltad verseket írsz, lelkedet kitárod,
elrejtett emlékeid, sorra mind kiásod.
Mozdonyfüstös éjszaka, csillagtalan egén,
sok álmod már elúszott Drávának a vizén,
tölgyerdőknek avarján süpped bele lábad,
szép után így fokozódik benned a vágyad.
|
v 05/09/21
somogybarcsirimek-.
Csillag született ott -
fenn a fekete kárpiton,
de hozzá sosem érhetsz,
túl van minden vágyadon.
De a méhek ott lehetnek
minden általuk kedvelt virágon,
gátlástalanul te sosem lehetsz,
nem léphetsz túl az álmodon.
|