Hol voltál, mikor vágyak tépték lelkemet,
belsőtűz égette, nyughatatlan szívemet,
keresve kutatva jártam a világot,
napfényt nem láttam, csak gyertyavilágot.

Hátrahagytam fűrészt, fúrót, gyalut,
nyugdíjaztam az öreg gyalupadot,
ó Istenem mily káosz vett körbe,
több bánat mint örömkönny a szemgödörbe.

Egyre jobban kóstolgat minden kórfene,
tán vidámítana vörösbor, kacsapecsenye,
de hát nem vagyok még olyan vén mint országút,
próbálom hessegetni a sok fekete varjút.

Hess hess hessegetem, kaszást meg utálom,
égiektől kérem sikeres gyógyulásom,
gyantatáskából illatozott műhely levegője,
kézi gyaluszíjács padlónak lepedője.

Majd a forgácsból rímek csak peregnek,
bizony tőle, még a falak is remegnek,
egyszer ott találom magam Kazán szorosba,
hol Magyar Tulipán nyílik szikla magasba.

Magyarerő köszönöm ezt az elismerést,
próbálom kifejezni e nagyszerű érzést,
inspirálni fog, míg tollat bírja kezem,
hogy írhassak még sokat anyanyelvemen.

Somogy-ország déli peremén a Dráva,
szülőföldem ölellek te drága,
vagyok Hazámnak hűséges fia,
fogsz engemet, mint szőlőveszőt a rafia.

Barcs.2021.06.03. Varga István