v 02/28/21
somogybarcsirimek-.
Trappol a hajnal,
a reggel felé,
keletről fénycsík
vágja azt ketté.
Szétterül fénynek,
ezer sugara,
éled a Földnek,
ezer bogara.
Langy szellő leszek,
simogassalak,
tavaszi harmat,
hogy mosdassalak.
|
szo 02/27/21
somogybarcsirimek-.
8. ének
Színesebb lett menynek, láthatatlan országa,
nem érvényesül itt ördögnek gonoszsága,
képzelet kevés, tudat véges, odáig nem ér,
hogy milyen lehet, csodás mennyei játszótér.
|
p 02/26/21
somogybarcsirimek-.
7. ének
Május most is, a szerelem hónapja,
meleg a virsli, hideg a sörhabja,
simogató szellő, finom női kezek,
szirupos szavaktól őrizkedjetek.
Majálisra csábítanak zöldellő rétek,
kivillannak formás kis női térdek,
huncuttól mosolyogsz, leterített pléden,
körbenézel itt, olyan mint az éden.
|
p 02/26/21
somogybarcsirimek-.
Röpködő madarat keresd fenn a légben,
hozzád térek drágám egy holdfényes éjben,
fentről rád látok, majd keresem kis házad,
mágnesként vonz hozzád lángoló imádat.
Ott Kis-Duna mellett, ősi-folyó ágai ölelnek,
szerelmem várj rám, amit "Öreg-Halásznak"neveznek,
nádfedeles csárdájában, mesélsz csodákat,
majd utána kézen fogva járjuk az utcákat.
|
cs 02/25/21
somogybarcsirimek-.
A bánat könnyel küszködik,
míg a szépség büszkélkedik,
de csak addig sikerülhet,
amíg a szépség épp lehet.
Ha ránccal szabdalt összetört,
vagy bánattól mindig gyötört,
hol van már bájos szép arca,
egyre sűrűbb a kudarca.
Barázdát szánt idő kerék,
a korra nincsen menedék,
tó iszapba ágyazódik,
vagy a napon aszalódik.
|
sze 02/24/21
somogybarcsirimek-.
6. ének.
Városunkban lesz majd egy park,
pódiummal, ott felléphet a kvark,
hallgatói lesznek fák, a bokrok,
vagy a rólad sosem készült márványszobrok.
Vagy ott lesznek, a fül nélküli emberek,
sötét szemüveggel, néma tanítómesterek,
forgatag zaja elnyomja hangodat,
kik ítélik alkotásodat, szavadat.
|
k 02/23/21
somogybarcsirimek-.
Tartalmatlan kósza szavak,
olyan sincs mint kihányt salak,
pedig mindig volt egy álmom,
veled majd ezt együtt látom.
Ecsetelem terveimet,
cseverészek én ott veled,
így megismered álmaimat,
s mi gond nyomja vállaimat.
|
h 02/22/21
somogybarcsirimek-.
5. ének
Várakozni folyton újra és újra,
hogy rossz után, fordul a kocka jobbra,
igen a remény útja végtelen lehet,
de közbe bírni kell az ütéseket.
Van egy hely, ahol mindig folyik az ásás,
ahol sosem marad abba, a lelki fájás.
ott a homokdomb, hol csontok pihennek,
az élők, legalább évente kimennek.
|
v 02/21/21
somogybarcsirimek-.
4.ének
Új napra ébred, gyötört test hívő lélek,
oly jó lesz, ha vége a morcos télnek,
szürkeségből, majd kirobban az élet,
tán betölti szívünket boldogságérzet.
Erdőt jártam, a tüzelőt gyűjtöttem,
gombát és a szedret örömmel szedtem,
drótszamár segítette utam járását,
erdőknek köszönöm patronálását.
|
p 02/19/21
somogybarcsirimek-.
3.-ének
Éjszakai sétán, csak a csillagok,
ők most, sötétet vigyázó silbakok,
Hold lámpásunk tölti a pihenését,
nem világítja, utamnak szegélyét.
Bagoly huhog, ott a kastély romokon,
nótaszó hangzik zátonyi dombokon,
rigóci-szőlőben kint van a barátom,
szalonnát sütöget a kis parázson.
|
cs 02/18/21
somogybarcsirimek-.
Fehér szín sok árnyalata,
téli képnek áradata,
jéggel fedett patak tükre,
festőnek az ecsetjére.
Jéggé fagyott a kanális,
messzi van még a majális,
erdőfái meszelt szépség,
fenn az égbolt azúrkékség.
Vágyok meleg ölelésre,
hosszan tartó szeretetre,
szavaimmal gondoználak,
csókjaidra szomjaználak.
|
sze 02/17/21
somogybarcsirimek-.
2.ének
Hódok rágta fák, szélben sírva nyögtek,
mond ilyenkor miért némák a zöldek,
parti fák panaszát, Drávába rejti,
évszázad könnyeit úgyis felejti.
Károgva repülnek fekete kányák,
őszi vetéseket sűrűn dézsmálják,
a tél pőrén hagyta rétet és mezőt,
nem terített rá fehéres lepedőt.
|
h 02/15/21
somogybarcsirimek-.
/részlet/
Kék égbolton szél gereblyéz felhőket,
míg lenn a földön a fűzfavesszőket,
barka bársonyos bolyhú mosollyal hív,
most látom, mező rét mily dekoratív.
Február felvesz néha fehér subát,
kandallóba pöccint lángoló gyufát,
fellobbanóláng fényjátékot játszik,
ám a tavasz még erőtlenül mászik.
|
v 02/14/21
somogybarcsirimek-.
Szívedben szívem,
így érzed dobbanását,
|
sze 02/10/21
somogybarcsirimek-.
Rímjeim dallamával, tán szívedig eljutok,
vagy lantom húrjait szaggatva messze futok,
válaszra várok, te drága NŐ, halljam szavad,
mit kívánsz, a sima vasat, vagy legyen aranyad.
|
h 02/08/21
somogybarcsirimek-.
Robog velem, még itt utazó vagyok,
kísérnek láthatatlan őrangyalok,
fülkében mellettem telve a padok,
csattogó kerék, jönnek a kanyarok.
Van, ki olvas, más álmodja az utat,
gyermek felkiált, lát mezei nyulat,
a táj oly változó, mindig mást mutat,
falvakat, házakat, hol kutya ugat.
|
v 02/07/21
somogybarcsirimek-.
Ha felkúszol szívemhez,
mint borostyán a fára,
szenvedéllyel ölellek,
mint fatörzset indája.
Képzeld, hogy a levelek,
zöldes fátyla betakar,
így olvad eggyé testünk,
majd párnánk lesz az avar.
Kerültünk új dimenzióba,
csodás szerelmi álomba,
így tartottalak karomba,
mosdattalak hajnali harmatba.
|
szo 02/06/21
somogybarcsirimek-.
Ám jeges csipke marad még.
ez februárnak büszkeség,
így levegőnek ködfátylán,
dereng a nap opál sárgán.
Majd nyugaton alábukik,
kelő Hold így találkozik,
feldíszítve csillagokkal,
sok éjféli vad titokkal.
Teliholdnak a korongján,
feltűnik a sok boszorkány,
seprűrúdján ott röpködnek,
mint a kutyák szűkölködnek.
|
p 02/05/21
somogybarcsirimek-.
Komor sötét felleget, küldött szél ura,
hangrobbanással telt a lég, rajt fénybúra,
majd nyílnak zsilipek, ömlik az áradat,
ilyenkor veszít a táj szokott árnyakat.
Na látod, mire képes az őstermészet,
megrettensz mikor a szél már fákat téphet,
olykor gurgulázva játszik sötét torka,
süvölt tombol, mint a megvadult boszorka.
|
sze 02/03/21
somogybarcsirimek-.
Csak egy röpke csalóka álom, mi volt az életem,
felejthetetlen csókodra mégis, így emlékezem,
ujjaink egymásba fonva, kószáltunk az éjszakát,
távolról zeneszó hangzott, hallgattuk dalnok dalát.
|