8. ének

Színesebb lett menynek, láthatatlan országa,
nem érvényesül itt ördögnek gonoszsága,
képzelet kevés, tudat véges, odáig nem ér,
hogy milyen lehet, csodás mennyei játszótér.

Túl a felhőkön, de még azon is messzire,
hol lelkek találkoznak, egymás örömére,
újonnan érkezettek, mesélik mi történt,
élők miként küzdik le, az új és új örvényt.

Mily fizikális, és lelki fájdalmak érik,
eltávozott szeretteikért, szívük vérzik,
művelt kerteket a gaz, a gyom hogy felveri,
dió fekete, gyümölcsöt kései fagy viszi.

Ám kitartó az ember, szorgosan végzi dolgát,
keseredett, de nem hagyja el szeretett Honát,
igen visszatekint, az őseik harcára,
majd hallgat Vörösmarti, a költő szavára.

-írta-Varga István-Barcs-2021.02.27.