szo 05/08/21
somogybarcsirimek-.
Leissza magát a reggel
dús harmattal részegen,
kavicsos út sebezte lábát,
nem talált haza pénteken.
Majd a szombat, a hétvége,
nem ismert rá a feledésre,
minden fordult ki helyére,
pókháló feszült ablakkeresztre.
Lyukas csónakon befolyt a víz,
szél szárította a homokot,
majd zöld hintón csak úgy
a féreg tovahajtott.
|
cs 05/06/21
somogybarcsirimek-.
Ajtót nem nyitott senki,
a derengésben hidegen álltam,
tűzfüstű felhők gomolyogtak
ott, ahol álmaimat vártam.
Minden nap estéje hozta
szavak táncához a holnapot,
minden est fekete ünnep,
menj-menj, feledd a tegnapot.
Romokban áll már a terem,
a sátrak is beomlottak rég,
menj, amíg visz a lábad,
már a múlt sem vendég.
|
sze 05/05/21
somogybarcsirimek-.
Nyomomba jár, mint hűséges kutya,
olyan árnyékféle, retyerutya,
bemegyek egy szobába, már ott ül,
van hogy zenémbe belehegedül.
Csak megkérdezi, hogy hova megyek,
majd odavetik kíváncsi szelek,
oly kíváncsi, majd körül szaglászó,
ez egy undorító csúszó-mászó.
|
sze 05/05/21
somogybarcsirimek-.
Tükörből kilép a csönd
borzongató kacagással,
búvik a lombok alá
egy árva, elűzött madárral.
Az álom - függönyét hordozza
versekből szőtt üzenettel,
míg a szavak üvegcsarnokából
kilépett török üvegcseréppel.
|
k 05/04/21
somogybarcsirimek-.
Voltál életnek nyíló virága,
férjednek édes asszonysága,
voltál kiteljesedés gyönyör,
boldogságvizéből mert vödör.
Két kebled játékos rengése,
két ajkadnak édes bizsergése,
formás combjaid hullámrezgése,
hófehér tested tekergése.
|
k 05/04/21
somogybarcsirimek-.
Ballagás egyben öröm és bánat,
elhagyod társaidat, iskoládat,
valós élet jön majd most ezután,
szemedben könnycsepp, kezedben tulipán.
|
h 05/03/21
somogybarcsirimek-.
A múltnak mély kútjába
már ne nézz bele, kérlek,
ne bolygassuk, pihenjenek
a régi szép örök emlékek.
Ha leülsz kútnak kávájára,
hallasz csobbanásokat,
ahogy múlnak az évek,
vizébe a hónapok hullanak.
|
h 05/03/21
somogybarcsirimek-.
Mondd, Apa, veled mit beszéljek?
Ha nem kérdezel, hogyan feleljek!
Inkább mesélj talán Te nekem,
Én Téged is, de anyát is szeretem.
Tudom azt, hogy kórházban is voltál,
A Mamához Anyával miért zavartál?
Sok kérdésem volna már feléd,
De a történteket inkább Te meséld.
Anyával mindig veszekedtél,
Mikor valahonnan megjöttél.
|
v 05/02/21
somogybarcsirimek-.
Anyám Anyám, tudom hol vagy Édesanyám,
ott hol megelőzött téged az én apám,
sírkert egyik sétaútja, hozzád vezet,
ima után elmondom tán, egy versemet.
Nyílnak már orgonák, csenevész a fürtje,
nem dúsak, torzak, ez is kornak sérültje,
panaszszóra mégsem nyílna, most az ajkam,
hiányod sok év után is beforratlan.
|
szo 05/01/21
somogybarcsirimek-.
Elmúlt évek súlya alatt
összegyűltek az emlékek,
elfolyt idő árja alatt
megmaradtak a fényképek.
Tudom, hogy írtam neked,
ám válasz sosem érkezett,
megőriztem azt a szépet,
amit adott a képzelet.
|
szo 05/01/21
somogybarcsirimek-.
Láttad-e fényét
a rohanó vonatnak?
Áttetsző homályát
a párás ablakoknak?
Láttad-e a költőt sírni
egy züllött éjszakán?
Sörös kupa mellett,
söntés lucskos pultján?
Láttad-e a lányt?
Ki eltűnt nesztelen,
mint hűvös árnyék
a pirkadó keleten.
|
cs 04/29/21
somogybarcsirimek-.
Édes mama
Ők hordozzák az élet cseppjét,
adnak picinyke új életet,
őnekik a legnehezebb - ha
szenvedni látják a gyermeket.
Törődésük oly kiterjedt,
védő, féltő az ő kezük,
a legszebb virág is oly kevés,
amit adnak nekik gyermekük.
|
sze 04/28/21
somogybarcsirimek-.
A telihold sápadt fénye
szétterül a nyári éjszakán,
gyorsan eltűnő hullócsillagok
névjegyet vésnek a sötét kupolán.
Fekete csendnek rabságában
nem alszom, ébren álmodom,
rád gondolok, de nem látlak,
ködtakaró ül kedves arcodon.
|
sze 04/28/21
somogybarcsirimek-.
Kín gyötör szüntelen,
már nem is álom a képzelet,
valós tények gyötrik szívemet,
mondd, hova tűnt a szeretet?
Ez biztos téves út, melyen
oly régóta baktatok,
de mutasd meg azt az utat,
melyet érve hozzád tartozok.
Na, látod, mily nehéz, míg
keservesen szenvedek,
Te folyton kacagsz, nevetsz,
így a szerelmet kivérezteted.
|
k 04/27/21
somogybarcsirimek-.
Gyertyának lobogó fénye
világította édes ajkadat,
karácsony éjszakája volt,
mikor adtad első csókodat.
Azóta sem feledtem el,
oly erősen égett lelkembe,
hogy azóta is itt hordozom
sok sebből vérző szívemben.
Majd eltűntél az idő ködében,
sokáig nem is találtalak,
de emlékeim egy rejtett zugába,
nem örökre, de bezártalak.
|
k 04/27/21
somogybarcsirimek-.
Nem vagyok önző, Anya általam lettél,
mint elsőszülött gyermeket öleltél,
kínokat a boldogság túlszárnyalta,
néked akkor én voltam a rivalda.
De én voltam az, mikor összeomoltál,
szemedben homály, bennem félelem dominál,
most minden harmatcsepp a könnyed,
temető, sírkert a te csönded.
|
h 04/26/21
somogybarcsirimek-.
Fergetegként törnek néha rám,
elfojtott de feszítő valós vágyak,
mint egy rablánc, mely oly rövid,
hogy gátat szab, a látó határnak.
De megpróbálom szaggatni tépni,
ám szavaim lesznek azok fegyverek,
melyek hatékonyan felőrlik a vasat,
láncot törnek, mindent lehengerelnek.
|
h 04/26/21
somogybarcsirimek-.
Búcsúzás
Alkonyi pír színe átfut a fákon,
homály telepedik kis szobádon,
légáram suhan be az ablakodon,
majd táncot lejt a gyertyalángon,
pár falat sajt - üveg bor az asztalon,
várod jöttöm ezen az alkonyon.
Selyemköntösöd susog lépteid neszében,
árnyad lebben a falon játékos képekben.
|
v 04/25/21
somogybarcsirimek-.
Nyájas nyelve éle
Látom, ostobák -
mekkora a dühötök,
szavaimat tépitek -
hátamba döftök.
De szilárdan állok
sziklának tetején,
ahol épp taposok
álnok kígyó fején.
Alattam sakál bömböl,
fájnak neki szavaim,
pofon helyett odavágom
ostorozó mondataim.
|
v 04/25/21
somogybarcsirimek-.
Miért van, hogy mindig álmodom,
valóságtól sokszor elrugaszkodom.
Szeretnék valós élet talaján maradni,
nehéz munkával vágyamat feledni.
De mindkettő itt tombol bennem,
fizikálisan vágyik a szívem, lelkem.
Elmondom mindennap az imám,
kedves, hidd el, ezt veled imádkoznám.
Kérjük együtt, imába foglalva az Urat,
|