Búcsúzás

Alkonyi pír színe átfut a fákon,
homály telepedik kis szobádon,
légáram suhan be az ablakodon,
majd táncot lejt a gyertyalángon,
pár falat sajt - üveg bor az asztalon,
várod jöttöm ezen az alkonyon.

Selyemköntösöd susog lépteid neszében,
árnyad lebben a falon játékos képekben.

Izgalmadat csillapítva leülsz a zongorához,
ujjaiddal varázst adsz a szív dallamához,
húroknak rezgése feljut a Csillagokhoz,
így jutnak hozzá a pislákoló mosolyhoz,
meg a feléd tartó szerelmes férfihoz,
akit ajtódon belépve forrón megcsókolsz.

A Csillagok fényei mind kihunytak,
fűszálakon harmatcseppek kuporogtak,
szerelmes szavaim tőled halkan búcsúztak,
távozó lépteim zajai már nem zavartak.

Búcsúzásul még forró csókot leheltem,
csukott szemhéjad ajkammal érintettem,
orcád bársonyát számmal éreztem,
fedetlen kebledet elbűvölve néztem.

Kint csak a hajnali szellő suttogott,
tőled még ő is emígy búcsúzott,
a szomszéd kutya félve vakkantott,
tán hallotta, ahogy a kisajtó csapódott.

Ahogy az úton tovább baktattam,
a fent leírtak lüktettek lázas agyamban,
emberekkel nem - de madarakkal találkoztam,
vissza nem néztem - csak tovább baktattam.