Nem vagyok önző, Anya általam lettél,
mint elsőszülött gyermeket öleltél,
kínokat a boldogság túlszárnyalta,
néked akkor én voltam a rivalda.

De én voltam az, mikor összeomoltál,
szemedben homály, bennem félelem dominál,
most minden harmatcsepp a könnyed,
temető, sírkert a te csönded.

Tudom nem ide születtél, innen vágyott el lelked,
fűrészgyár, szabóság, hol léted görnyedt,
egy álmodat ismertem, divattervező volt vágyad,
de Anyám, szép virág szirma is leszárad.

-Barcs-2021.04.25.