A múltnak mély kútjába
már ne nézz bele, kérlek,
ne bolygassuk, pihenjenek
a régi szép örök emlékek.

Ha leülsz kútnak kávájára,
hallasz csobbanásokat,
ahogy múlnak az évek,
vizébe a hónapok hullanak.

Lesz, mikor morajlik a mélység,
máskor halk szerenád andalít,
ilyenkor a gonoszság tombol,
de a szeretet győztesen hódít.

De ha megszomjazol, kedves,
bátran húzz fel éltető vizéből,
de ne nézz bele sohasem,
csak igyál csöpögő vödréből, -

Az ott lévő vályúba öntsed
a megmaradt csöpögő vizet,
jut belőle kóborló vadaknak,
vagy frissül tőle a természet.

Látod, körötted nyílnak a virágok,
de utad folytasd tovább előre,
nem lesz több alkalom belenézni
múltnak egyre mélyülő vizébe.