p 03/26/21
somogybarcsirimek-.
Oly távol vagy tőlem, de mégis oly közel,
látom fényképed, gyönyörű, énközel,
hihetetlen, csodamágnes, erős vonzásod,
ám még erősebb, belső kisugárzásod.
Tavasznak tőzike, szerény szép virága,
csodás meséknek vagy egy álomvilága,
rózsabokor csak suttogni meri szépséged,
orcád vonásai tükrözik szerénységed.
|
k 03/23/21
somogybarcsirimek-.
Ő az ANYÁM
Somogy-országnak volt Ő a kincse,
meg is született szüretre,
kalandos volt életútja,
csónak vitte míg ölelte anyja.
Édesapja öröksége,
utat talált délvidékre,
így ott éltek úgy öt évet,
de ott sem leltek menedéket.
|
h 03/22/21
somogybarcsirimek-.
Senki ne írjon semmit,
magába eméssze keservit,
bánatát vigye gyóntatószékbe,
haragját helyezze a fejszenyélbe,
ha nincs fája mit apríthat,
keressen egy helyet, hol ordíthat,
ha valakit szeret, ne mutassa,
ezért még a kutya is megugassa,
ha tehetetlen lesz, forduljon magába,
előbb-utóbb fuldoklik mocsárba,
|
v 03/21/21
somogybarcsirimek-.
Karod ölelése nyakamat átfonja,
szemeid égő tüze arcomat pirítja,
csilingelő hangod ajkaid harangja,
nyeljen el lelked szerelmes óceánja.
Ott a habok között, lelném örök álmom,
lenne nekem a legcsodálatosabb álom,
nem, onnan én sosem, sehova nem vágyom,
szeretnék ott testeddel együvé válnom.
|
v 03/21/21
somogybarcsirimek-.
Sírtak a felhők, könnyezték a napot,
eltévesztették az ünnepi dallamot,
de lelkedben öröm várakozás tombolt,
szerető szíved vágyón hazagondolt.
Ott a régi fészek, igaz megkopott fénye,
szeretteidnek még élő az emléke,
cica ki ácsingózik kis maradékra,
mindenhova potyogtató tojásrakókra.
|
szo 03/20/21
somogybarcsirimek-.
Kipányvázhatnám
tavaszi nap sugarát,
nincs olyan kötél.
"
Tőzike kinyílt,
ibolyák virítanak,
reggel még vacog.
"
Adj Istenem már
imáimra jó választ,
oldozd fel bűnöm.
"
Vacogok fázom,
keseredett a lelkem,
bimbók elfagynak.
|
cs 03/18/21
somogybarcsirimek-.
Bár vesd fejemre, sok sok hibám,
mégis Magyar nyelvre, tanított Anyám,
anyanyelvem oly szép, kifejező,
mint anyai szív, karral ölelő.
Anyaföldem e hon, a barcsi mező,
Dráva part, hajladozó fűzfavessző,
tört ugar, gyantaillatú fenyvesek,
tölgyesekben vargánya, mit felfedek.
|
sze 03/17/21
somogybarcsirimek-.
Bimbódzó kis növényből, kibomlik a gyönyör,
addig míg engem csak a kíváncsiság gyötör,
múló időnek darálója, érzék nélkül kattog,
pirinyó kis életben, egyből hárman vagytok.
Ez a múlt a jelen, majd jövőnek képe,
így írja be magát, létnek aranykönyvébe,
a mag hordozója, egy hatalmas csodának,
akár fű, fa, vagy virág, mit sokan csodálnak.
|
h 03/15/21
somogybarcsirimek-.
Halk éneke így is messze hallik.
tavasz tündére nem mélyen alszik,
hóvirág szirmán vízcseppnek gyöngye,
búcsúzó télnek itt hagyott könnye.
Alázattal hajt fejet, nem fázik,
napfényével is néha komázik,
lassan dermedtségből élet indul,
szürke égbolt azúrkékre tisztul.
|
h 03/15/21
somogybarcsirimek-.
Nevét sok utcatábla viseli,
Hős volt, testét oszlop lebegteti,
török pasa volt, iszlám hitre tért,
bátran harcolt Magyar szabadságért.
Bem József, szárnysegédje Petőfi,
ütközetben egy kozák ledöfi,
már összeraktuk szétszórt verseit,
hűségesen őrizzük szavait.
|
v 03/14/21
somogybarcsirimek-.
Ki küzdött, költők hadába lépett,
neve legyen örök, kőbevésett,
nem kardal vívta ki bölcs igazát,
boldogan itta Bacchus poharát.
Hatalmas lehetett máglya tüze,
nagy hamukupac lett üzenete,
belsejében még izzhat a parázs,
néha kicsap onnan lángharapás.
|
p 03/12/21
somogybarcsirimek-.
Ember vagyok a sok közül,
ki pár nagyság között eltörpül,
ám egyedi sok mindenben,
mit megénekeltem verseimben.
Háromnegyed évszázad ekézett,
bizony sokszor voltam lenézett,
igaz porszem, azon alkotásaim,
mit láttak, vagy láthatnak pajtásaim.
|
p 03/12/21
somogybarcsirimek-.
"Köszönöm élet
érdemes volt küzdeni,
szép a jutalom."
|
cs 03/11/21
somogybarcsirimek-.
Virágzó mezőkön rohan a képzelet,
hova tűntek már az ifjúkori évek,
kocsikerék vágott nyomot sáros úton,
mentem évek ekézte zarándokúton.
Képzelet ködéből ott elém toppantál,
hiszen azt mondták, hogy elhunytál,
évek megviseltek, rút lettél és csúnya,
öreg lettem én is, mint viselt gúnya.
|
sze 03/10/21
somogybarcsirimek-.
Sarki fényjátékot varázsoltál,
alkonyi szívembe, lelkembe,
mikor belenéztem azúrkék
két szép szemedbe.
Szellő fut víztükör, szőke hajad,
adjál nekem reménysugarat,
ajkaidra sóvárogva vágytam,
ezer veszélyen keresztülvágtam.
Szederincs tépett, ágak nyúztak,
köröttem viharok dúltak,
délibábban ott lebegtél,
|
h 03/08/21
somogybarcsirimek-.
Nyílna a szám, hangom elakad,
mikor meglátom csodás fotódat,
lelked tükre azúrkék szemed,
eddig azt hittem ez csak képzelet.
Loknis szőke hajad válladra omlik,
ajkad mint cseresznye piroslik,
szabályos szép arcod nemes vonala,
legyen vén emlékeim útra valója.
|
v 03/07/21
somogybarcsirimek-.
Hetven felett, lám csuklik a gondolat,
már szú eszi öregedő csontodat,
jót kívánok, de romlik a szerkezet,
nem segíthet rajta a szakszervezet.
Szemed előtt már a kis pókháló feszül,
női aktok láttán csak gondolat hevül,
kezed néha remeg, egyensúlyod billen,
nadrágszáradra slagod nehogy vizeljen.
|
p 03/05/21
somogybarcsirimek-.
Vasárnap volt dél, asztal megterítve,
bennem izgalom, egész testem megfeszítve,
míves szép tálban, gőzölgő húsleves,
külön tálon, főt hús velős csont, zöldséges.
Ez volt szokásba, ahova meghívtak,
míg kint, az eső csapjai megnyíltak,
itt bent kellemes meleg, asztalhoz ültünk,
a feltálalt ételt, imával köszöntük.
|
k 03/02/21
somogybarcsirimek-.
Mosolyog rád a reggel,
tavaszi fák sok rüggyel,
barka pamacsa nevet,
hallgasd szívverésemet.
Ahogy adom a csokrot,
egy színes virágbokrot,
köszöntésem nőnapra,
amit írok papírra.
Lányok, anyák, ti kedvesek,
cudar az élet nélkületek,
sosem létezhet, csak veletek,
mindig boldogok legyetek.
|
h 03/01/21
somogybarcsirimek-.
Úttalan utakon, mindenhol zárt kapuk,
vajon mögöttük milyen az udvaruk,
csak egy helyre most kíváncsi lennék,
ahova én mindig visszamehetnék.
Ahogy most látna engem a jó Anyám,
de sajnos, ott van az élet túloldalán,
versem tán kulcsa lesz időkapunak,
evvel üzenek apunak, anyunak.
|