Ő az ANYÁM

Somogy-országnak volt Ő a kincse,
meg is született szüretre,
kalandos volt életútja,
csónak vitte míg ölelte anyja.

Édesapja öröksége,
utat talált délvidékre,
így ott éltek úgy öt évet,
de ott sem leltek menedéket.

Dráva part lett a végállomás,
gyári házban lett lakás,
női szabó lett belőle,
majd férjét ott megismerte.

Így kezdődött el az élete,
kacifántos volt élettörténete,
háború jött, menekültek,
majd Mozsgón aztán megesküdtek.

Így lett Anyám, neki fia,
meg a sok közös fotográfia,
közös élmények mentett csokra,
majd könnyek hulltak virágszirmokra.

Sírkertbe hamva, oda költözött,
vázában virágokat, harmat öntözött,
láttam sokszor, lepke kergetőzik,
keze munkáit terítők őrzik.

Megszólítlak Édesanyám,
szól a fiad, figyelj reám,
így marad rólad egy örök emlék,
ennek megörökítője én lennék.

Ha tudnád, számtalan verset neked írtam,
sorokra könnyeimet számtalanszor sírtam,
néha hallgattad, rímjeit verseimnek,
most szereplője lettél könyveimnek.

-írta-Varga István-Barcs-2021.03.18.

APÁM a SZABÓ

Nyakában a centi mindig lógott,
szabókréta hagyott szöveten nyomot.
kalandos életút volt mögötte,
szövetben a tűt szorgalmasan böködte.

Szülőföldjéről magyarsága miatt száműzött,
Öccsével menekülők közé lökött,
ám Balázs szabó egyik segédje lett,
hol Gizellával megismerkedett.

Hadászati helyzet, menekülésre fogták,
kétkerekű kordé, a férfiak húzták,
kemény évek jöttek, közösbe lökték,
kisiparosként újra felfedezték.

Méretet vett ő, hölgytől úrtól,   
nem vált meg a csont férchúzótól,
napjaimat változatosabbá tegye,
rám bízta, férchúzás megy-e.

Dübörgött láb hajtotta varrógépe,
vasalóját már a villany fűtötte,
üzlete portálja az utcára nézett,
egy-két járókelő, néha betévedt.

Zárkózott volt, fukar a szóval,
ultit szerette, szódát ezerjóval,
fiatal éveiről oly keveset tudok,
de sokat gyötörték gyomorbajok.

Úri szabó, mérték után dolgozott,
munkát esküvő vagy ünnep hozott,
későn nősült, szinte korán hunyt el,
hatvanhét évesen, úgy ősszel.

Ott nyugszik a szentelt földbe,
akkor koporsóját eső öntözte,
Anyám Apám egy közös sírba,
rejtély, hogy találkoztak-e újra.

-írta-Varga István-Barcs-2021.03.20.