Virágzó mezőkön rohan a képzelet,
hova tűntek már az ifjúkori évek,
kocsikerék vágott nyomot sáros úton,
mentem évek ekézte zarándokúton.

Képzelet ködéből ott elém toppantál,
hiszen azt mondták, hogy elhunytál,
évek megviseltek, rút lettél és csúnya,
öreg lettem én is, mint viselt gúnya.

Szavakat nem találtam, gondolat is néma,
megsárgult fénykép is süketnéma,
nincs parázs, hamut is elfújta a szél,
tanú sincs már, ki a múltról mesél.

Barcs, 2021.03.11.