cs 12/22/16
somogybarcsirimek-.
Erdei út a forrás felett
mely úgy körbe vezet,
beépített zeg-zúg kunyhók
itt-ott azért van épület.
|
sze 12/21/16
somogybarcsirimek-.
Szerelmemnek vágyó tűzét
csak csókod tudja oltani,
érintésedtől mind kinyílnak
szívem s lelkem zárt kapui.
|
k 12/20/16
somogybarcsirimek-.
Zárt palackot ha kinyitod
vad szelek feszítik a fákat,
versekből szőtt üzenetek
leveleitől kopaszok az ágak.
|
h 12/19/16
somogybarcsirimek-.
Démonokkal teli est –
fekete fátylát felvette,
kiült a parki padra úgy
hogy, Csillagokat Holdat nézte.
|
v 12/18/16
somogybarcsirimek-.
Látom ostobák
mekkora a dühötök,
szavaimat tépitek
hátamba döftök.
|
szo 12/17/16
somogybarcsirimek-.
Mikor a nyárfák –
egyforma magasra nőnek,
mi nem vagyunk egyformák!
Így adj helyet a verselőnek.
|
p 12/16/16
somogybarcsirimek-.
Elmúlt idők hibás, széttöredezett
mozaikképeit - nem rakom össze,
ott hagyom megalázva - elfelejtve.
Emlékezni rájuk nem akarok,
újakat csak gránitból rakok.
|
cs 12/15/16
somogybarcsirimek-.
Meg tudod még ígérni az estet
a parkot a sétányokat?
Drávát a szürke folyót
az elválasztó majd összeért utakat?
|
sze 12/14/16
somogybarcsirimek-.
Mikor oly rég valaha
ablaküvegre írtam neved,
csak azért mert pára fedte
az üveget és a szemed.
|
szo 12/10/16
somogybarcsirimek-.
Felhőkbe szorult sok szenvedés
felordított majd eleredt a könnye,
hangja morajlásba csapott át
így záporként hullt a földre.
|
v 12/04/16
somogybarcsirimek-.
A feledés lassan kihullott
feketén az éjszakában,
csöndes egy ország ez
a vörös áfonya bokrában.
|