A feledés lassan kihullott
feketén az éjszakában,
csöndes egy ország ez
a vörös áfonya bokrában.
Kiáltás hangzott - elég,
csillag a kövezeten csattant,
itt Európa közepén egy nép
üzent a vörös hadúrnak.
Sok bátor fiatal, háborús veterán,
lányok is fegyverben, épült a barikád,
sortüzek dörrentek, ártatlanok hulltak,
majd elnémult a kiáltott szabadság.
Ernyedt kezekből kihullott
az eltépett, vastag lánc,
fa ágán madárka énekel,
csendült a nóta, jött a tánc.
Csöndes ország, álmodó vizek,
fészkében madárcsicsergés,
szarka csűrrög vörös áfonya bokrán,
de egyre csak fakul az emlékezés.
Barcs, 2016. november 4.
