Zárt palackot ha kinyitod
vad szelek feszítik a fákat,
versekből szőtt üzenetek
leveleitől kopaszok az ágak.

A csönd riadtan pőrén
megbújik majd köztetek,
vígságot, bút, bánatot -
társaitokban észre sem veszitek.

Szerelmet aki nálad lelte meg,
szárnyát mint papírt tépte meg,
lábad elé rakta, úgy adta neked,
mint rongyot facsarta ki szíved.

Nem vagy adósa többé álmodnak,
mert a hosszú éjt ébren álmodod,
helyetted már mások álmodnak,
majd ők valósítsák meg álmodat.

Élet kulcsát hajítsad tengerbe,
bölcsője ott ring hullám ölébe,
szerelmed ki szívét tette kezedbe,
elmerült az örök végtelen feledésbe.

Írta:Varga István. Barcs.2016.09.04.