Tükörből kilép a csönd
borzongató kacagással,
búvik a lombok alá
egy árva, elűzött madárral.

Az álom - függönyét hordozza
versekből szőtt üzenettel,
míg a szavak üvegcsarnokából
kilépett török üvegcseréppel.

Visszhangtalan hang szól,
álomkísértet foglal padokat,
jégmadár csapongva fordul,
keres biztos partokat.

Tört gallyakon megroppan
reccsenő szele a hangnak,
majd a tiszta virradat mutatja
kövekkel rakott útját a múltnak.

Ki vette észre a csöndet?
a gondtalan elszórt cserepet,
a firkász által leírt verset,
kitépett lapot - üres könyveket.

Halott költőt hallod suttogni
a versek üvegcsarnokában,
hagyjad őt békében alkotni
általa létrehozott világában.

Beesett szemű kutakban
nem látod a tükröző eget,
tanult emberek polcain
az üres, hiányzó könyveket.