Miért van, hogy mindig álmodom,
valóságtól sokszor elrugaszkodom.
Szeretnék valós élet talaján maradni,
nehéz munkával vágyamat feledni.
De mindkettő itt tombol bennem,
fizikálisan vágyik a szívem, lelkem.
Elmondom mindennap az imám,
kedves, hidd el, ezt veled imádkoznám.
Kérjük együtt, imába foglalva az Urat,
adjon nekünk egy örök nyugodalmat.
Örök békét, sosem szenvedést,
szívünkbe a bánat ne döfjön kést.
Elvéreznénk akkor mindörökre,
fekete fátyol hullhat szívünkre.
Ezt mi ne várjuk meg soha,
jöjjön el a megbocsájtás napja.
Ha majd látod küzdelmeidnek
valós - boldogságban fogant értelmét,
ráeszmélsz majd, kedves -
érdemes volt segíteni egymás életét.
Azért még valamit mondhatnál nekem,
attól független, hogy nem vagy a kedvesem,
könnyet arcodról néha majd letörölhetem,
viszonzásul szép szavakkal vigasztalnád lelkem.