Édes mama

Ők hordozzák az élet cseppjét,
adnak picinyke új életet,
őnekik a legnehezebb - ha
szenvedni látják a gyermeket.

Törődésük oly kiterjedt,
védő, féltő az ő kezük,
a legszebb virág is oly kevés,
amit adnak nekik gyermekük.

Csókolnám most is kezét,
de csillagok közé költözött,
sok-sok anyával ott ünnepli
az anyákat köszöntő örömöt.

Sírjára letett pár szál virág
csak jelkép, amit tehetek,
búcsúzásul imát mondok,
szívembe markolnak emlékek.

Temetőből kiballagván
felnézek a nagy égre,
látom Őt, hogy integet,
majd elbújik egy felhőbe.