Tündérkertnek közepébe,
oda álmodozni járok,
kizárok ott minden rosszat,
mert csak szépet látok.

Ha egy fának örökösen
lemetszik az ágát,
hajtásait letördelik,
bántják, szakítják virágát.

Ilyen az az ember is,
kit ostoroznak sokat,
kérget vonnak szívére
a bántalmazó szavak.

Vágyik egy kis kedvességre,
mosolygó, boldog arcra,
segíteni akaró kezekre,
simogató, szép szavakra.

Ha munkádat, szorgalmadat
sosem veszik számba,
hiába az igyekezet - akarat,
boldogságod keresd másba`.

Tündérkertnek közepébe
fájdalmamat leírtam,
minden lapnak oldalát
könnyekkel áztattam.

Lesz még vigasz talán,
de nem arra vágyom,
hanem - hogy gondolatom
csak szabadon szálljon.