Szerelmes vagyok magába,
legyen csillagom az éjszakába,
rózsákat hintek az út porába,
legyek tüske bársonyos talpába.

Rekedt hangommal adok szerenádot,
a talált hegedűs hamisan játszott,
de látom megértett - világot gyújtott,
azóta is várom az elmaradt csókot.

Ne titkolja kedves, látom a szemén,
ugyanúgy érez és vágyik, mint én,
szabadítsa ki lelkét a vágyak örömén,
legyek az öné, és ön legyen az enyém.

Ha rózsáim sem kellenek, mi az a virág,
ami beteljesítené a holnapi éjszakát,
üzenettel szabdalná a vén kupolát,
majd felírná rá a szerelem szavát.

Öntől búcsúzva zárom fájó soraim,
sose feledje szerelmes mondataim,
csengjenek fülébe utolsó szavaim,
reszkető testébe tomboljanak vágyaim.