k 10/05/21
somogybarcsirimek-.
Még mindig szeretem a mesét,
csak nézem, csodálom a szemét,
vonzó és csodás vagy, meseszép,
rólad dalol madár, csiripel veréb.
Még mindig szeretem a mesét,
hangodat úgy hallom, mint a zenét,
hallgatom s nézem magas, ívelt szemöldököd,
ahányszor nézlek, kihozod belőlem a kisördögöt.
|
h 10/04/21
somogybarcsirimek-.
Jártál e ezüstpatak partján,
ahol muzsikál a tarajos hullám,
hol a virágok néked nyílnak,
sűrű lombok téged bujtatnak.
Vagy jártál e amott a rónán.
hol gémeskút pihen lustán,
ahol a poéta verset ír neked,
kérdi, vagyok e kedvesed.
|
szo 10/02/21
somogybarcsirimek-.
Színes foltos lombszőnyegét,
terítette mint köpönyegét,
|
szo 10/02/21
somogybarcsirimek-.
Párát hogy lehel, Drávánknak a medre,
sűrűbben vágyok már kicsit a csendre,
ám az őszi estek is, lehetnek meghittek,
milyen szép, mikor a szélcsengők zenélnek.
|
p 10/01/21
somogybarcsirimek-.
Érzem leheletét októbernek,
a beérkezett őszi kábítószernek,
fekete noha illata csalogat,
vízfelület lehel párapamacsokat.
Hát megjött az ősz, itt van újra,
lassan kesztyű kell a fázós újra,
nyálkás leveleken csusszan cipő,
már hallgat a hegedűs ciripelő.
|
sze 09/29/21
somogybarcsirimek-.
Ha kitárod,
ajtód
ablakod,
beköltözik
egy új élet,
akkor is
ha te ezt,
mégsem
akarod.
De szabadabb
lesz minden,
látásod
gondolatod,
ne félj
hogy másként,
mondják ki
azt amit - úgy
te nem akarod.
|
h 09/27/21
somogybarcsirimek-.
Hevült kis orcádon
rózsaszín pír fut át,
de nem láthatom
szemhéjamat lezárták.
Nem vigasztalás amit
elmondok most neked,
hosszú álmomban
|
v 09/26/21
somogybarcsirimek-.
Mintha mézet
kóstoltam volna,
olyan édes
ajkaid csókja.
Nektár csepegett
nyelvednek hegyére,
ahogy érintettem
lázba jöttem tőle.
|
szo 09/25/21
somogybarcsirimek-.
Térben és időben rohanok,
DNS molekulából vagyok.
Te is abból vagy felépítve,
kivonva belőled léted megszűnne.
Ölöd magad anélkül -
hogy akarnád,
|
p 09/24/21
somogybarcsirimek-.
Fáradtan puffan sajnos már, tomporám a széken,
hiába az igyekezet, ebből nem lesz érem,
higgyétek el fáradt vagyok, ám bármit is akarok,
nem megy úgy a munka, akárhogy csűrök csavarok.
|
cs 09/23/21
somogybarcsirimek-.
Bús vagy vidám legyen lelkem
vize alá hull peregve szememből,
bánattól ugyan úgy - de akkor is
ha szívem túl csordul örömtől.
Még meg sem ismertelek - de
máris búcsúznom kell tőled,
nem szerettem régen a zord telet
virágzó tavaszt töltöttem volna veled.
|
sze 09/22/21
somogybarcsirimek-.
Legszebb emlékek között, tartalak számon,
édes Múzsám, még virágzó Gyöngyvirágom,
ahogy rátekintek a rólad készült képre,
vajon meddig lehetsz, szívem közepébe.
Ám nekem te örök hajnalcsillag leszel,
lelkembe zene, verseimhez eledel,
érett szép gyümölcse vagy, a termőfának,
végtelen óceánja vagy a boldogságnak.
|
sze 09/22/21
somogybarcsirimek-.
Az élet zajló tengerében, feltűntél egy szép napon,
de mióta megláttalak, csak egyre jobban szomjazom,
ki iszok most minden vizet, mi az a kútban lelhető,
utána a jó snapszot, ami mindig szívmelengető.
|
k 09/21/21
somogybarcsirimek-.
Megleptél Hercegnőm, küldtél egy gyönyörű képet,
ami rádöbbentett, nem kell nekem a remeteélet,
csodálatos szépséged, felülír minden eddigit,
megmozdul a világ, nem maradhatok frigid.
|
v 09/19/21
somogybarcsirimek-.
Elkezdődtek az emberes hónapok,
vedlenek a fák, hűvösek a hajnalok,
elszínesedett levelek hullanak,
de még kukacvirágok tarkán nyílnak.
Ezerarcú ám az ősznek profilja,
olykor hajnali köd körül puszilja,
csörgő faleveleket hordoz a szél,
elmúlás szépségéről emígy mesél.
|
v 09/19/21
somogybarcsirimek-.
Kitakarta magát a május tavasza,
de belerondított betegség panasza,
talpamon fekély, a kisujj amputálva,
pünkösd így talált, egy kórházi ágyba.
Hozzám látogató, csak nővérke és orvos,
bal kezemen infúzió, jobb az csonkos,
majd egy nap a telefon kedves dalt játszott,
Nagykállóra, Máriapócsra irányzott.
|
p 09/17/21
somogybarcsirimek-.
Bimbódzó kis növényből, kibomlik a gyönyör,
addig míg engem csak a kíváncsiság gyötör,
múló időnek darálója, érzék nélkül kattog,
pirinyó kis életben, egyből hárman vagytok.
Ez a múlt a jelen, majd jövőnek képe,
így írja be magát, létnek aranykönyvébe,
a mag hordozója, egy hatalmas csodának,
|
p 09/17/21
somogybarcsirimek-.
Most fuss, ha bírja még a lábad,
méhek kerülik gyümölcsfákat,
patkányok dézsmálják kamrámat,
harchoz sajnos erőm már fárad.
Világjárvány, mily ádáz és vad,
nyomában az élet szétszakad,
keserűség könnyek kísérik,
öreg fiatalt nem kímélik.
|
k 09/14/21
somogybarcsirimek-.
Pergő őszi levelek,
faágakról libegnek,
nem áll ellen szellőnek,
lombszőnyeget képeznek.
Színeknek dús kavalkádja,
évszakok egy varázslója,
ha int egyet a pálcája,
|
k 09/14/21
somogybarcsirimek-.
Egymásba harapnak Drávának habjai,
egymáson átesnek szeptember napjai,
így mélázva, egy bottal csapkodom vizét,
partján ülve nézem Rinyával a frigyét.
Régi emlékek most tolulnak fejembe,
gyermekhaddal, Öcsémmel, rinya mederbe,
egyet mártózni az akkor tiszta vízbe,
ahol még halaknak is volt lételeme.
|