Legszebb emlékek között, tartalak számon,
édes Múzsám, még virágzó Gyöngyvirágom,
ahogy rátekintek a rólad készült képre,
vajon meddig lehetsz, szívem közepébe.

Ám nekem te örök hajnalcsillag leszel,
lelkembe zene, verseimhez eledel,
érett szép gyümölcse vagy, a termőfának,
végtelen óceánja vagy a boldogságnak.

Rózsakert közepében élőrózsa lennél,
dalos madarak közt, csodásan énekelnél,
kezedet megfogom, majd magamhoz ölellek,
érzem így rezzenését, gyönyörű testednek.

Álmok szőnyegén ha majd sétálunk tovább,
boldog csókokból táplálkozunk idébb-odább,
pamlagot ősz terít, lábunk alatt levél zörög,
utazásra váró fecske társának könyörög.

Áldások kertje vagy, hol megfogan a mag,
céltudatos légy, és sohasem ingatag,
világi boldogság, csak álmaimban lehetsz,
a végén úgyis emlékeidbe temetsz.

-írta-Varga István-Barcs-2021.09.