Megleptél Hercegnőm, küldtél egy gyönyörű képet,
ami rádöbbentett, nem kell nekem a remeteélet,
csodálatos szépséged, felülír minden eddigit,
megmozdul a világ, nem maradhatok frigid.

Szemeidben lobogó tűz, ajkaid csókra vonzanak,
írásaimban a szavak, szinte beléd omlanak,
nem, ezt a szépséget, ne vesd oda könnyedén,
ne legyen az életed sosem egy rémregény.

Ó Hercegnőm, kiben tornyosult minden gyönyör,
szépség csorog belőled, szívemen végig söpör,
élj még így bennem, végtelenjében az időnek,
maradj meg mindig, egy ilyen helyes úrinőnek.

Múló időnek ellenállni reménytelenség,
így maradsz meg nékem, mint kozmoszi végtelenség,
ezt az emléket rólad, majd szívembe helyezem,
ezért számomra marad még, egy elképzelt szerelem.

-írta-Varga István-Barcs-2021.09.07.