Most fuss, ha bírja még a lábad,
méhek kerülik gyümölcsfákat,
patkányok dézsmálják kamrámat,
harchoz sajnos erőm már fárad.
Világjárvány, mily ádáz és vad,
nyomában az élet szétszakad,
keserűség könnyek kísérik,
öreg fiatalt nem kímélik.
Közel távol, ismerősök halnak,
vagy rokonok esnek bánatnak,
hiába nyílik száz és ezer virág,
most kellenek a csoportos imák.
Kárognak varjak, boldogság kell hogy jöjjön,
éltető tavasz, napsugárral fésülködjön,
de lélek harang szomorúan sűrűn csendül,
ördögi lelkek, visítanak veszettül.
Sírgödrök sokasága egyre szaporodik,
szerető lélek lassan már üresedik,
mond hova jutott, mindig bizakodó erőnk,
fogyóban van egyre, éltető levegőnk.
Légy társam búnak, úgymint örömnek,
sohase nyújts kezet, patás ördögnek,
együtt sírni nevetni, az nagy boldogság,
nem csupán öncélú hóbortosság.
Nostradamus jóslatai egyik ez volna,
mely a Földnépét emígy végig gázolja,
ám közben helyi háborúk is dúlnak,
ételtől italtól sokan búcsúznak.
Pedig oly gazdag a Föld, nagyon gazdag,
vastag tölgyet, borostyán fojtogathat,
ha telepes növényeknek nem jut eledel,
mi lesz akkor, úgy majd egymást falja fel.
-írta-Varga István-Barcs-2021.01.21.
