Az élet zajló tengerében, feltűntél egy szép napon,
de mióta megláttalak, csak egyre jobban szomjazom,
ki iszok most minden vizet, mi az a kútban lelhető,
utána a jó snapszot, ami mindig szívmelengető.

Előbb utóbb úgyis fájón, búcsúznom kell majdan tőled,
előtte még nehezen, végig kell járnom a lépcsőket,
ősz lett újra, a parki padok vizesek és hidegek,
levelek már mind lehulltak, csupasz fák is oly ridegek.

Előttem van, óceán kék, szemeidnek ragyogása,
most kezdődő fiatal életed, bearanyozása,
Múzsám maradsz akkor is, ha kifogy tintám, nincs papírom,
öregedés börtönéből, magamat nem szabadítom.

Így marad ez emlékeknek, egy örök szép melegágya,
folyjon ide minden vágy, legyen szeretet mederágya,
az élet zajló tengerében, ez írás tán fenn marad,
de a letépett sok virágokból, élet már nem fakad.

-írta-Varga István-Barcs-2021.09.20.