Édes hercegnőm Anasztázia,
rózsáimnak legszebb nyílószirma,
bimbódzó vagy még tündérvirágom,
nálad szebb tán nincs is a világon.

Cári palotából, a sors elém vetett,
amitől a szívem áttüzesedett,
szegény muzsik vagyok, de van egy dácsám,
ajtaját ablakát, előtted kitárnám.

Írótollat papirost ragadok,
gyönyörű míves szavakat formálok,
így adom tudtodra, dalra fakadt ajkam,
hogy fényként lettél az alkonyatban.

Igen ihletet adtál, ebben a zajban,
prímás lettem a lírai zenekarban,
Hercegnőm nem fogom vissza a szavakat,
igaz hogy, nem tudok adni aranyakat.

Ám a sötétségből kiviszlek a fénybe,
belefoglallak egy verses gyűjteménybe,
örökre megmarad felejthetetlen arcod,
bennem a szunnyadást feltámasztod.

Barcs, 2021.07.24.