Elő fordul - úgy néha
nem tudom kivagyok,
majd tőletek kérdezem
galaktikák és csillagok.
Tükrözzétek majd vissza
a föld sugárzott fényeit,
így világosítsátok meg
agyam rejtett tekervényeit.
Döbbenjek végre rá -
hogy kár minden szóért,
meg a kezembe adott
átkozott bűnös tollért.
Számvetést mikor készítek
munkámról Ön - magamról,
eltelt gyaluforgácsos
hosszú évekről - napokról.
Látom nehéz lesz
habár rövid a múltam,
sután fogja sokszor tollat
gyalutól fáradt ujjam.
Enyvszaggal dúsított levegő
számtanból egy fa - intő,
politúrban fény csillogó
izmaimban van még erő.
Tanárom ki volt nem kedveltem
szavai tele voltak gőggel,
hogy nem lesz ember belőlem?
most már nevetnem kell.!
Kedves Tanár Úr !
nem vágyok csillogni,
büszke gőgjeit tollam
egyszer lefogja győzni.!
Megértem az Ön által
jósolt holnapot,
rájöttem maga nem több
de Én tudom kivagyok.
írta:Varga István.Barcs.1969.évben.
(minden jog fenntartva)
