Mond mit mesél a tér, emlékezel,
ide milyen érzésekkel érkezel,
gyermekkorod képeit ha hozod,
akkor piacot, cirkuszt álmodod.

Volt tér a grund, ősi fákkal ölelt,
vagy legénykorod, mely padra szögelt,
mennék újra oda, hol forró a csók,
netán kebleid voltak oly kéjvágyók.

Nincs már a pad, hol édes volt minden,
hevült nedves csókodat hörpintem,
formás karjaid nyakamat ölelte,
végtelen csókokkal éjt töltötte.

Vágyom újra rád, vágyom a nyarat,
vágyom a lombot, hol Hold küldött sugarat,
vágyom a hajad, loknis aranyfürtjeit,
vágyom mindezt, mielőtt feledés elröpít.

Hallottuk toronyórán a negyed jeleket,
mielőtt a gong éjféllel üzentetett,
késő nyári nap, már hűvös éjt hozott,
majd az öreg éj, így üzenve álmodott.

-írta-Varga István-Barcs-2021.10.20.