Alkonyati félhomályban,
ablaküveg foncsorában,
egy vágyakozó kicsi lányka,
kitekint a nagyvilágba.
Világosabb a szobabelső,
így üvegablak lett tükröző,
jut eszébe egy szép mese,
amit hallott sok-sok este.
Tükröm tükröm mond,
mond csak újra nékem,
ki itt a legszebb kislány,
az egész Földkerekségen.
Nekem te vagy édes lányom,
szebb nincs nálad a világon,
ép szobába lép az anyukája,
majd csókot lehel homlokára.
Gyere édes kicsim lefektetlek,
majd mesélek én most neked,
legszebb leszel mindig nékem,
mert álmaidat majd én kisérem.
Írta-Varga István-Barcs-2018.08.28.
