Föléd hajolnék kedves, vonzó ajkadra,
arra a csókot úgy váró alakzatra,
mond Hercegnőm, jutok e néha eszedbe,
én belefoglalnálak aranykeretbe.

Tudom nagyon, ez a vágy csak bennem tombol,
ne nevess ki ezért, az engem csak csonkol,
kapcsolatunknak sajnos ez a határa,
de sosem raknálak barátok kártyaasztalára.

Emléked él örökre vágyakozva bennem,
bársonyos ujjaidat érzem tenyeremben,
lassan nekem lejár ez a földi létem,
emlékeidben mindig ott legyen a részem.

Oly tágas a világ, benne sokan vannak,
de mégis Te vagy, ki részese vagy e dalnak,
ám figyelj erre az egy, nekem fájó szóra,
lassan búcsúzom, nekem virágom a rózsa.

Majd lesz egy torzó, kőhalom a temetőbe,
ha rá lesz vésve nevem az árva kőre,
hanyagul rádobsz,csak egy rózsát vöröset,
tekints fel égboltra, látsz oly különöset.

-írta-Varga István-VALAMIKOR.