Itt írod nékem ezt a levelet,
amit soha nem kaptam meg tőled.
Szép írásod volt -soha nem kapkodó,
de gyöngy betűidben ott volt a torzó.
De csak halmozódtak a gyűrt levelek,
írásaidat ezért sosem kaptam tőled.
Fogalmaztál szépen lágy odaadással,
finom ujjaidat nem kulcsoltad mással.
Ajkaiddal csókot messze-messze intettél,
gondolataidba oly hosszan révedeztél.
Lelki szemeimmel e-képzeletbe zárlak,
így maradj meg nékem örök vágynak.
De ha újra tollat fognak ujjaid és kezed,
írd le bátran-szenvedéllyel érzéseidet.
Varga István Barcs. 2015 .04 05.