Az éjszaka rejtelmeibe belevetem
átölelve téged és önmagamat,
közben gyertyafény táncol
lidérc árny lebegteti fátyladat.

Így képzeltem el azt az éjszakát
ahogy lehullik rólad fehér ruhád,
hangulatos fény zene emeli a romantikát
teszi felejthetetlenné piciny szobád.

Majd belezuhanok a valótlanság
tüskékkel teleszórt valóságába,
elhatároztam ácsolok egy létrát
beakasztom a Göncölszekér rúdjába.

De egy óriásit mely felér odáig
ahol felhőpamacsok takarnak,
ténykedésem majd így lesz rejtve
de még gondolataimba sem látnak.

Kis Göncölbe fogom a Nagymedvét
melléje a Kismedvét is oda kötöm,
a Fiastyúkot hajtónak bakra ültetem
ostor helyett ott a csóvás Üstökösöm.

Megjárom fogatommal a Tejút
csodás Csillagokkal borított útját,
Halak hátára ülve alámerülök
ahol csodálom Űrnek végtelen világát.

De kísérőmül az Oroszlánt fogadom,
hogy lássák erőmet melyet nem hagyom,
kikezdjenek olyanok kikben hiány a fogalom,
ahhoz, hogy ismerjék nézetem, látásom, világom.

Varga István. Barcs.2017.02.21.