Erősen markolom a tollat
kint üvölt a böjti szél,
szép Asszonyom te kedves
ezen írásom neked beszél.

Már csak az emlékek azok amik
gyújtanak parázsból tüzeket,
sok – sok év eltelt már azóta
mikor először fogtam kezedet.

Vagy mikor tánc közben
ajkammal orcádat érintettem,
ez volt az első tánc – emlékszel
rám néztél drágám ijedten.

Akkor más volt a szokás a trend
kérni kellett hogy, haza kísérjelek,
ahol elég nagy társaságban - de
zenéltek bizseregve a szorongató kezek.

Látod a visszaemlékezés homályából
előtűnnek ezek a csodálatos történetek,
mert igenis rád így boldogan emlékezek,
érintésed volt az mily belém így vésetett.

Varga István