Hatalmas folyó – itt folyik a Dráva,
lenyűgöz mindig szépsége vadsága.
Kőhordalékos rejtélyes medre,
örökös veszélyekkel van sokszor tele.

Örülök te szép folyó örülök neked,
újra és újra kimosod reményeimet.
Amit már annyiszor eltemetett,
megfontolatlan sok cselekedet.

Jöttek kefekötők kufárok vén bolondok
múltat mindenáron szétrombolni akarók,
suszterok kiket a kaptafa messzire kiköpött
netán kocsisok kiknek ostora eltörött.

Jöttek a rombolni nagyon tudók,
olyan építők kik után vakolat hullt,
aztán ott voltak összevissza kapkodók,
majd lócsiszárok hintóval robogók.

Hisz ki szatócsboltoktól riogatott,
majd az aranykor hajnalát hirdette,
közöttünk ők már nem élnek elmentek,
de a nagy változást pompásnak hitte.

Hogy ezt túlélni – nem minden
mert itt vagyunk mi létezők,
követeljük – hallgassák szavaink
mert gyermekeink, unokáink, a jövőnk.

Most rakhatnánk katonásan a lépést
de jól esne – adj most egy pohár sört,
ezekkel államot alkotni lehetetlen
ha szólsz – lepirítják arcodról a bőrt.

Varga István.Barcs.2017.01.