Hát senki sem mer nekivágni,
igaz az utat majd ki kell taposni.
De minden új út a szerencse próbája,
mint lánynak menyasszony ruhája.
Figyelj a csönd bűbájos dalára
engedd rád esni a szerelem szikláját,
meglásd felszököm pusztítása nyomán
így elnyerem a szerencse kockáját.
Öklöm nyomán megdöndül a kapu
kiűzök minden gonosz szellemet,
tollamat szűz papírlapra vetem majd
hozzád intézem minden versemet.
Egymással találkoznak az arcok
de közülük én téged kiragadlak,
az alagút sötét de nem végtelen
hidd el én mindig téged akarlak.
Csábítás mindig izgalmas dolog
akkor megszereztél – látod itt vagyok,
az árnyék csak múló szeszély
de míg fény van – mindig követni fog.
Varga István. Barcs