Főnix madár tért úgy vissza,
hogy tűzben ujjá született,
érzem én is, hogy heves láz
égeti mardossa lelkemet.

Szavak közé veszik lelkem
mámoros kalandra vágyom,
tűzmadarak tépték szívem
így futott el volt ifjúságom.

Újra fel tűnsz mint a fecske,
csivitelve röpdös körbe, körbe,
keresi édes párját a fészekbe,
kivel egykor az utat tévesztette.

Pedig nem lesz visszatérés
elvesztettél mind örökre,
a régi udvar már idegen
talán sosem laktam benne.

Varga István Barcs.2016.