Hallom a víznek moraját
vélem, - közel a tenger,
majd sötétség telepszik elém
Hold sugara hullámokra ver.

Mintha ostor csapdosna bele
remegve vibrál a hullám taraja,
a túlpart sötéten ásít felém
ez nem a tenger – Drávának habja.

Az est fényei itt tükröződnek a vízbe
amott át néma mozdulatlanság,
itt kövekkel kirakott a folyópart
de a híd előtt torkolat fogadja a Rinyát.

De még fellelni szórványos füzeket
hosszú ágai simogatják a folyót,
méltósággal - mint gyengéd kezek
az éji szellő hozzá dúdol altatót.

Varga István. Barcs.2017.02.03.