A három honvédnek-vagy most már csak titokban honvédnek karácsonykor is akadt dolga elég. Ilyen nagy hadi mozgást ez a környék már régen nem tapasztalt.

      Amikor velem voltál, s kezedbe fogtad  kezem, szoríthattam, és boldog voltam akkor Veled. 

A három legénynek nem okozott gondot újra beilleszkedni a falu életébe.

Vadász főhadnagy megmagyarázta a kenyheci fiúknak, hogy ő már Pulszki ezredessel is egyeztetett, ezért senki sem fogja őket dezertálással vádolni. Mivel a Magyar hadaknak Kassa egy stratégiailag nagyon fontos város, biztosan mindent megtesznek, hogy visszafoglalják az osztrákoktól

Katonai kifejezéssel élve, visszahátráltak Kassa felé. Persze, a városba már nem térhettek, hiszen onnan a többi magyar had is az ellenség felé vonult a harci állásokba. A 20. zászlóalj teljes harci felkészültséggel indult.

    Mindenkinek megvan a maga keresztje. Tartja egy régi magyar közmondás. Panaszommal hozzád fordulok Istenem. Úgy érzem mindenkit elvettél tőlem, aki legfőbb támaszom volt. A munkában, amit alig bírok egyedül elvégezni.

     Mivel délvidéken,  nagyobb szükség volt a már kiképzett, harcra kész bakákra, huszárokra, és fegyverre is, azok, akik októberben megkapták a felszerelést, bakancsot, puskát (igaz, hogy csak régi, kovás puskát) át lettek szervezve más századba, és elmasíroztak, hogy délvidéken, és hazánk más harcterein harcoljanak.

      Szívemnek igen kedves emlékezni azokra a régi tanyasi estékre, amikor édesanyámmal kiültünk az udvarra, és hallgattuk az erdőből szivárgó zajokat.

A verbuválás elég kusza eredménnyel zárult. A falvak lakosai még nem is értették meg, hogy ők már szabad emberek, és hogy harcolni kell a magyar szabadságér. Aki megértette, az többnyire nemzetőrnek állt be, persze, ha tehette. De azért minden faluban akadt egy-két értelmes fiatal, vagy elkeseredett szegény legény, akik beverbuváltatták magukat.

 Próbáltam elolvasni Jókai Mire megvénülünk című regényét, de igen hamar feladtam. Nincs türelmem hozzá. Pedig mennyire szerettem olvasni. Megszámolhatatlan évig könyvtárba jártam olvasni valóért. És gyűjtöttem a könyveket. Sokat. Azt gondoltam, ha majd idősebb leszek, mindet elolvasom. De hogyan tegyem, ha folyton elcsavarog a gondolatom?