Érdekes az emberi természet, gyerekkorban mindég arról álmodozunk, hogy felnőttek leszünk, mikor meg öregszünk, mindég a gyerekkori emlékek jutnak eszünkbe, vagy olyan fiatal kori emlékek, mikor a mi gyerekeink még „kicsinye

  Közelmúltban munkahelyi találkozóra invitáltak. Ilyet még nem is hallottam. Volt kollégák találkozója? Nagy
érdeklődéssel vártam a találkozás napját. Nem bántam meg, hogy elmentem. A találkozás egyik eseménye volt a
Tisztviselőtelep gyalogos sétája, utcáról, utcára. 

Reggel hármasban folytattuk a várnéző túránkat, mivel Cecile már nem kapott szabadságot, így csak késő délután tudott hozzánk csatlakozni. Úgy terveztük, hogy a délelőtti órákat Saumur –i városnézésnek szenteljük.

Cecile is szabadságot kért a munkahelyéről, így együtt indultunk „várnézőbe”. A Loire völgye annyira gazdag „vár dolgokban”, hogy nem kellett volna sokáig keresni. 

Már öreg este volt, mire úgy határoztunk, hogy aludni térünk. Közben megjött munkából Cecile, a fiam párja, és az a bor mellé az asztalra került Franciaország másik jellegzetessége, a sok fajta sajt.

     Mintha csak tegnap történt volna, amint felbukkannak a képek…pedig egy emberöltő van mögöttünk.

Lehet, hogy olyan nagyképűen írom ezt az úti beszámolót, mintha a feleségemmel együtt világutazók lennénk.  Pedig ez nagyon távol áll tőlünk.

Huszonöt év távlatából visszatekintve el-elgondolkodom életünk folyásán. Új élet kezdődött számunkra, új reményekkel. Meghatározója a balsors. – Akkoriban így láttuk. Utólag visszatekintve, a bajok mélyítették egymás iránti szeretetünket, s hihetetlen kitartásra tettek képessé bennünket.Hol is kezdődött?

Ilyen, és efféle kalandokat éltünk át Vilmossal. Persze, azért mikor tudtuk, hogy csak Erika és én leszünk vele egész nap, mert a szülei munkába mentek, attól kicsit féltünk.

Ne haragudj kedves, de nem tudok gondolkodni. Most csak érzek, és sajnos ez határozza meg minden tettemet.
Szeretném elfelejteni azt , ami van! És ami van, az az, hogy szeretlek. Még ha csak gondolatban is. 

Vilmos nekem is, és Erikának is naponta tartott angol nyelvleckét, mert, ahogy említettem, ő tud angolul is , és magyarul is. Sőt, nem is tudja, hogy két nyelven beszél.

Sokat olvastam vándorutakról, vándorok viszontagságairól meg más effélékről, és talán ezért soha nem tartoztam az utazni vágyók közé.

     Elnémult bennem egy ventigenus játék, amely egykor a leggyönyörűbb szólamokat zengte. Keresem mindenütt, benézek minden kis sutba, hátha ott van bánatában megbújva. Mert azt hiszi eldobtam.