Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Rókakaland

János
János képe

Úgy 10-12 éves lehettem, amikor egy reggel édesanyám sírva jött be az udvarról.
- Mi történt Édesanyám? Miért sír? – kérdeztem.
- Baj van kisfiam, elvitte a róka az öt legszebb tyúkomat!
- Ne sírjon Édesanyám! – vigasztaltam, de nehezen nyugodott meg.
   Erdő mellett laktunk, bizony gyakran megjelentek a rókák az udvarokban, főleg, ha kicsinyeik voltak. Nagyon megsajnáltam szegényt, hiszen annyit dolgozik, megpróbálok segíteni. Még nem tudom hogyan, de gondolkodom rajta, hogyan is kellene azt a fránya rókát távol tartani a baromfiudvartól. Van ugyan kutyánk, a Fürgenc, de úgy látszik, hogy nem méltó a nevére, annál is inkább, mert simán bejött a róka garázdálkodni. Azt hiszem Lustinak kellene hívni. Eszembe jutott, hogy mára beszéltük meg a barátaimmal, (Péterrel és Ferivel), hogy találkozunk, összedugjuk a fejünket és hárman csak kitalálunk valami okosat. Meg is jöttek, elmondtam, hogy elvitt a róka öt tyúkot, ki kellene találni valamit, hogy hogyan állítsuk meg.
- Nekem van légpuskám, azzal elijeszthetnénk, - javasolta Péter.
 - Na, azzal nem sokra mennénk. - mondta Feri.
- Jó, hogy nem csúzlival akarjuk megállítani. – mondtam. Erre mindhárman elnevettük magunkat. - Eredményes munkát kell végeznünk, szegény édesanyám nagyon el van keseredve. Arra gondoltam, mit szólnátok hozzá, ha megkeresnénk a rókalyukat és kifüstölnénk, - javasoltam.
- Vagy kiöntenénk, - mondta Feri.
- Nem ürgét kell önteni, hanem rókát füstölni, jól mondja Jani.
- Idefigyeljetek! Vigyünk rossz rongyokat, papírt, természetesen gyufát.
   Összeszedtük a szükséges dolgokat, vittünk lapátot, baltát, valamint egy-egy dorongot, arra gondolva, hogy ezekkel az eszközökkel ütjük agyon a ravaszdit, és elindultunk a rókavadászatra. Már elég sokat mentünk az erdő belsejébe, kissé el is fáradtunk, leültünk egy kicsit pihenni. Körülnéztünk és láttuk, hogy pár méter után partszakasz van, arra gondoltunk, hátha ott van a rókalyuk. Jól gondoltuk. A part oldalában volt egy nyílás és csapás is volt a lyukhoz. Biztosak voltunk benne most már, hogy megérkeztünk. Hozzá is kezdtünk a munkához. Odamentünk a lyukhoz, de a rongyok kevésnek bizonyultak. 
- Most mit csináljunk? - kérdezte Feri.
- Te maradj itt, mi Péterrel körülnézünk, ott van egy kis tisztás, hátha találunk valami használható dolgot.
  Találtunk is kukoricaszárat. Összeszedtünk egy öllel és levittük a rókalyukhoz. Most már biztosan elég lesz, majd beszuszakoljuk mindet a lyukba. Közben eszünkbe jutott, hogy bizony, nem hiába hívják a rókát ravaszdinak, van vészkijárata is. Azt viszont meg kell keresni, mert akkor csak fél munkát végzünk. 
- Feri, te itt nézz körül a partoldalban, mi Péterrel visszamegyünk a tisztásra, és aki talál kijáratot, az kiabáljon!
   Mi keresgéltünk és rövid idő múlva meg is találtuk a nyílást, ahogy elkezdődött a tisztás, egy fa mellett.
- Te Jani! Én ráülök a lyukra, - mondta Péter.
- Ne ülj rá, mert hátha itt menekül ki, megharapja a fenekedet, fogd a dorongodat és állj készenlétben, ha jön, vágd fejbe.
- Jó. 
   Kiabáltunk Ferinek, hogy megtaláltuk és én visszamentem, Péter ott maradt a lyuknál. Mi Ferivel összevágtuk a kukoricaszárat, bedugtuk a lyukba és a rongyokat is, majd a papírt és meggyújtottuk. Meggyulladt és füstölt, mint egy gyárkémény. Feri egyik kezében a balta, a másik kezében fadorong, nálam a lapát. Feri az egyik oldalt én a másik oldalt álltam, így felfegyverkezve vártuk, hogy a róka kijön a lyukból. Vártunk-vártunk és köhögtünk a füsttől. Egyszer csak, úgy hallottuk, mintha mozogna valami a lyukból. Feri odament a lyuk elé (ez volt a veszte) kezében a két fegyver.  Abban a pillanatban a róka, mint a villám kiugrott a lyukból és az én Feri barátomon akkorát taszajtott, hogy hason csúszott le a partról a bokrok közé. Én meg gyorsan dobtam utána, mármint a róka után a lapátot, mit ad Isten, hát nem a Ferit találtam el vele, fel is ordított szerencsétlen, a róka meg vígan futott tovább. 
   Kiabáltam Péternek, hogy jöjjön vissza, mert már elment a róka. Közben odaszaladtam Ferihez, hogy nem-e történt komolyabb baj. Jajgatott az árva lélek. A lábát találta el a lapát nyele, és kisebb sérülések voltak a kezén és az arcán, mivel a bokrok között landolt.
   Így történt a mi rókakalandunk. Szomorúan, Feri sántikálva - mentünk haza, - hogy nem tudtuk megvédeni a tyúkokat a rókától. Azért jó kis kaland volt.
   Több tyúkot nem vitt el a róka, gondoltuk, hogy mi megijesztettük, de inkább az a valószínű, hogy édesapám a tyúkólat körbedrótozta. 

Nyírbogdány, 2017. július 16.

Rovatok: 
Irodalom