Zoltán több mint öt órája vezet megszakítás nélkül. Szerencsére az anyósülésen ott ül melette a felesége, aki szóval tartja, külömben talán el is aludna. 

   Ahogyan szerette volna, itthon halt meg.

 Sanyi és Terézke már több mint egy éve jegyesek voltak, és sülve-főve csak együtt lehetett őket látni. Ahogy reggel, még hajnalok hajnalán kimentek a buszmegállóhoz, hogy a korai autóbusszal a városba utazzanak, ahol mindketten dolgoztak, csak egymást keresték. 

A bocsoknak sem kellett kétszer mondani! Egyszerre akartak a bejáraton kimenni, ezért már ott átestek egymáson! Milyen jó móka volt!

Áve Éva! Áve Regina!  Légy üdvözölve Éva! Légy üdvözölve Királynő!...Hányszor hangzottak el ezek a dicső szavak, és hányszor lettek papírra vetve?!  De bizony sokszor az idő azt bizonyította, mennyire nem őszintén, mennyire hamisan voltak kimondva, leírva.

A nagy barna, ott volt mellette, mint hűséges társa, akivel szövetséget kötöttek a szívükben. Ott maradt mindvégig, amíg felgyógyult. Védte, óvta mindentől.

Amikor az ember megérzi, és tudja, hogy az élet által közvetített, irányított úton a megismert, s a lassan már hozzátartozó másik ember jelenti az énje teremtett, vagy szakított mását, akkor tudja, érzi, jó út

A tavasz hírnöke lassan jutott el a fülébe. Egy kis madár rikoltozott, és a félig befagyott folyó, hirtelen csordogálni kezdett. Éles hallásával már régen érzékelte, de lusta volt felkelni.

Dódi annyira megijedt, mikor Annus elájult, hogy ösztönösen hozzá hajolt, fejét felemelte, és azt tette, mint mikor kisgyerek korában nagy baj volt, és édesanyját sírni látta: „Mama! Édesanyám!...Szólongatta rémülten.

     Rendkívül élvezte ezt a pazar időszakot! Semmi rizikó, semmi erőfeszítés, bár a rizikót ő, nem nagyon ismerte. Most, nem gondolt másra, csak a jelenlegi bőségre.

Azt is megszokta, hogy a helyzet gyakran változhat egy szempillantás alatt. A távolban hallott, egy szarvas csapatot közeledni, a szaguk is az orrában van már!        

  „Ezt az Árpád legendát sehol nem hallottam, csak itt Bodrogköz falucskáiban.  Itt is csak úgy raktam össze, mint egy izgalmas kirakós játékot, mert sok helyen hallottak róla ugyan, de csak egynéhány idősebb ember emlékezett egy-egy kis részére, amit még gyerekkorában hallott.”

Az égig érő fák tűlevelei, időt állóan meredtek az ágakon. Máshol, ahogy sárgultak a falevelek, lehullva, beborították a hatalmas fák alját.

Egy munkahelyi rendezvényen találkoztunk.

Kollégákkal  kimentünk  a  Vasas  pályára foci meccset nézni...meg persze a mieinknek drukkolni. Barátságos mérkőzés volt, de mert a Vasasból Göröcs János is játszott,..muszáj volt ott lenni...egy ilyen nagy nevű futballista!

Igaz, hogy a nagymamája úgy döntött, Dódi elutazik Clevelandba, és sikerült meggyőznie Zsuzsi mamát, meg Imrét is. De Dódi azért nem volt egészen meggyőződve, hogy neki ki kell utazni.

    „Bizonyára Te is hallottál a turáni átokról.”  - kezdett mesélni az öreg kántortanító. „Persze, ennek annyiféle változata kering a nép között, hogy elmondani is sok lenne. 

    Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben.

Rövid hallgatás után a pásztor vette át a szót:

  Míg a csordával voltam, nekem is eszembe jutott egy eset, amit egy dobóruszkai barátomtól hallottam. Te diák úr, bizonyára többet tudol Dobó Istvánról a híres egri várkapitányról, mint én.