szo 06/07/14
Mezei István
a virágkelyhek nevetve nyílnak
sírnak a síkos harmatok
koronát viszek egy öreg sírnak
tó tajtékzik fehér habot
barackfa mosolyok a világra
fürdeti napfény a zápor
|
sze 06/04/14
Lénárd József
Elég! Kilencven évig kellett várni,
hogy nemzetünk összefogás napja,
Trianon legyen! Óh, micsoda hajsza.
Országházunkban törvény mondta ki.
|
sze 06/04/14
Mezei István
Kihunyt az a nap és meghalt az alkalom,
nem mesélsz nekem korhadó padodon.
Vérfürdőbe vittek egykor a vonatok,
karod kiöntött ágyúkat vontatott.
|
k 06/03/14
Dáma Lovag Erdő...
Mikor Édesanya gyermekét tanítja
Az első magyar szóra
Mikor szívedben él még a hazaszeretet
Mikor a nemzet még él !
Akkor se feledd TRIANONT !
|
k 06/03/14
Dáma Lovag Erdő...
Talán még nem késő !!!
|
virágozzék ki a táj,
nemzetünknek zászlaján.
|
h 06/02/14
Dáma Lovag Erdő...
Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre
Mindent éget a láng nyelve
Lobban magasan,mint a fáklya
Mint,ha fricskát szórna a világra
|
Konténerkeringő
szomszédom szanálásakor
|
v 06/01/14
Dáma Lovag Erdő...
Az éj leszállt
Sötét palástját
Ráterítette a tájra
Csendes a tó
Csak egy holló
Károg bele az éjszakába
|
...csillagot szórok Rátok...
|
szo 05/31/14
Mezei István
Kürtszó, kiáltás voltam valamikor,
bénult csillagokat felriasztottam,
mára már csak rekedtes fagottom szól,
ha pisszegnek, az is elhallgat gyorsan.
Most csak haldokló légyzümmögés vagyok,
|
Az én utamon nincsen semmi átok,
Isten őrzi a szeretéseket,
dalolásznak a mezei virágok,
csokrot köt a szél. Terebélyeset.
|
Halni készül a csend, mély bíborba vontan.
Sírnak a csillagok, a vén hold is szótlan.
Éj, szemfedő alatt, nyugszik, pihen, holtan.
|
|
cs 05/29/14
Dáma Lovag Erdő...
|
|
sze 05/28/14
Mezei István
|
Lénárdos haiku
Nem aranyat látsz, csak azt szeretnél látni.
Félsz, hogy amit az aranynak hiszel
egy kődarab. Csiszolod aranynak. Ilyen
|
Parancsszóra verset írni nem lehet,
Akkor sem ha, megfogják a kezedet.
Így van ez is, menni kell, hát előre,
Szív, a szívbe hív, most cselekedetre.
|
|