Már enyémek a kék tükör- tószemek
Sóhajom a hajnali pára
Nemrég leltem annak titkára
Hogy oldjak magamba felhőt és eget
Vérbokraim rejtik a vörösbegyet
Bennem a madár-szívdobogás
Félelem mint széttört tojás
Az életnek hasít boldogan helyet
Szöveteim szaggatják szürke sztrádák
Parcellázott rét völgyhíd tövén
A tölgyesek lankák akárcsak én
Gyanútlanul most a sorsukat várják
Néha körülborzong a láz félelem
Hogy velük pusztulok elveszek
Vigasztalnak csonka-kúphegyek
Tisztul már bennem a fény és a jelen

A tó szépsége átsugárzott régen
Mit kaptam tőle tudom mit ér
Két hű szentjánosbogár kísér
Hogy sötét éjjelem édessé érjen.