Szonett

Dobd félre fájdalmad, önsajnálatod,
Őrizd meg bajban, vészben is a szíved,
Még maradt benned cseppnyi szeretetet,
Mi az Istentől utadra adatott.

Lelkedben a sok vétek nyomot hagyott,
De a megbánás parazsa is benned
Maradt, akár hiszed, akár nem hiszed.
Gyújts belőle tüzet lángolót, nagyot!

Melegedjen hevén elesett, szegény,
Saját szened tűzén égjen a remény,
Ne sírj, ne keseregj azon, mi marad!

A hálátlanság bár sokszor megkínoz,
Nyílt szívvel fordulj a jóhoz, a rosszhoz,
Mosollyal osszad szét teljesen magad!