Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége
EURÓPA éke !

Megszülettem egykor, hát jogom, hogy éljek,
ha meghalok, már úgy sem marad semmi,
míg lélegzem, a rámért kötelességet,
nem tudom, nem is szabad feledni.

ballada

A történet a Titanic zenészeiről szól, kik az utolsó pillanatig játszottak a süllyedő hajó fedélzetén. Akkor ők még származásuk végett alacsonyabb rendűeknek számítottak. A prímás Magyar származású volt.

Levél Édesanyámnak a felhők fölé

Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.

Nem írok neked anyák napi verset

Itt hagytál, elmentél
Szívemben beköszöntött a tél
Zúzmarás ereimnél
Már nem serken a vér
Egyedül, oh mily egyedül
Hagytál könyörtelenül
Csak emléked csendül
Néha, úgy képzeletből

Szonett 138.

Őszbe-hajló barnaságod peremén
életemnek hevít parazsat, lángot,
amire a testem, a lelkem vágyott,
érzem szerelmed  a sírig az enyém.

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,
 

Halkan indítsd útnak a hegyeket

Mondjátok meg én nekem
mi az a függöny a végeken
az országnak mi húztunk határokat
mit idő,sem ember le nem bonthat??
nyugati határon túl más az élet
ott rend és nyugalom a lét

Faragj nekem esőcseppből
gyémántgyűrűt,
építs a felhőre palotát...
 

Mikor mesélek néktek, ti susogjatok
gyengéd empátiát és megértést felém,
lassan magam sem tudom, már ki is vagyok
e kitárulkozásban május elején!
Voltak és leszek vad, szomorú korszakok,

Hadnagy lettél,
álmaim hadnagya,
méhemben fogant
kedves kis magzata

Csikorogó keringő, valcer,
nagy vígan ropja a középszer,
nem kellett a tudomány, tanszer,
se a csodafegyver, se lőszer,
elég már a kapcsolat-kartell,
náluk az élelem,a gyógyszer,

...álmok és vágyak...

Hiányzol mint égen a csillagok
Vagy bús felhő ,ha takarja a napot
Hiába nézed nem ragyognak ott

Boldogan bontja bojtját, haját a nyárfa,
a tavaszom énhozzám még most is ellátogat,
velem együtt készül szédülni a nyárba,
bár szívemen fityeg még egy téli lakat.
Kedvemért öltözik lilába, fehérbe,