Kicsi gyermek ,hogy szalad az idő
Egyet alszunk,s egy éves már ő
Szülei szeme fénye,család drága kincse
Mosoly arca csak úgy ragyog

Ahogy múlnak az évek, én is érzem, 
mintha két énem volna. Az egyik 
tartja magát . A másik könnyezik 
a legkisebb szóra, s emlékezem.  

Ha nem lépek ki többé kertemből, látom
innen is már messzi földrészek, országok
rongyos szőnyegét, azt még amire vágyok,
minden enyém, nem kell a mákony, az álom

Egyik kezem a kilincsre ijed
a másik a kezedet fogja,   
hallgatásunkban él vágyunk,
és nézzük egymást fogvacogva.

Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten

Én már csak zizegek, a világ helyettem
morajlik, de ez a szem, arccsont és e száj,
hang belém ivódott, sohasem feledem,
mert lényed hárfája csak nekem muzsikál.

Lágy lebbenő szoknyád és a nevetésed
átring a jelenbe, kései nyaramba,
életem porába kőbetűket vésett,
révedek Terád és egykori magamra.

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Leszállt az alkony,csend honol
Távoli parton nimfa dalol
Majd halk fuvola szól

Az ész és a szív, a két zsarnok,
Mert ha úgy érzed, hogy fáj a szív,
Az ész tudja, csak ő a bajnok,
Míg a szíved szerelemre hív.

 Sodródva úszok, karomban rejtett csapások, még mindig távlatokra nyílt vizekre vágyok, a köd mögött tán rejtett fövenyek, fények, feléjük úszok, sodródok, míg lélegzek, élek.

Tudod-e, milyen érzés, ha szeretsz valakit?
Tudod-e, milyen érzés, ha elküldesz valakit?
Tudod-e, mit jelent az, hogy szeretem?
Tudod-e, mit jelent, ha azt mondod, feledem?

Álmaimban még visszajárok
Hű szerelemre még mindig vágyok
Nyári este emlék képe
Régi idill hangulatot csal szívembe

Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk, hogy nekünk milyen jó ma.

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?