Csak játék az élet, nevetve fut tova,
Akár daltól ékes, szerelmes gondola.
És álmokat cipel…
És ha van kivel,
Megosztja örömét, mely’ nem lankad soha.

Kacagj, te bús dalnok! S ha gyötör a magány:
Legyen fájdalmad is víg-hangú csalogány.
S e víg mondatokon…
Nevessen dalodon,
Mind, aki élő, és ne tudja azt, ha fáj.

Csak játék az élet, s én mégis könnyezem.
Nem tudok játszani, bár játszanak velem.
Az élet színpadán,
Ki küzd, mért bántanám?
Dalomban könnyezem… víg mégis hogy legyen?

Csak játék az élet? Hadd látom, hol, melyik?
Nevetnék, ha tudnék, nevetnék könnyekig!
Higgyétek, ha mondom:
E szörnyű porondon,
Mindig a bohóc, ki sírva-sír, könnyezik!

Rácz Endre©

2015 09. 06. Szerep