
Nézd csak, olvad már,
Kibújt egy kíváncsi hóvirág.
Új élet fogant, lám,
S a csoda megszületett.
Egy új élet vár.
Készülődik a természet.
|
( " Három a kislány " próbáján,
és azután )
Piros pontok, piros színben
szőkeség, és boldog
élet kacaja száll.
|
Nagy tömegben elvegyülve - ŐK is jönnek, s egybe gyűlve házat-hazát, testet-lelket lepnek el. S az őr a vártán - erre várt tán - dajkamesét énekel.
|
Ok
|
Nagyon vártunk, Kincsem. Ott izgultunk
Mindnyájan a szülőszoba előtt.
Nagyon vártunk, Kincsem. A legkisebbet,
Izgatottak voltunk egész délelőtt.
|
Tükörbe nézek -
semmibe látok;
ha keresnétek,
ott megtaláltok.
|
Élünk. Ma még zeng bennünk
az élet, folyamatos ez az ünnepünk,
felkínál mindent ez a csoda, üzenetében
|
k 06/16/15
Dáma Lovag Erdő...
Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond ,kiabál?
Arca ragyog,itt vagyok
Ártatlan,mint az angyalok
|
|
Fekete mélységek zuhannak feléd
Sokszor úgy érzed már mindenből elég
Csak pár szó hang maradt gesztus testbeszéd
Szíved lelked a hiteles mérleg
|
575575
Az "előre nem ígéret": lélek vihar.
"Megoldható lesz": semmi ruhája,
melyben láthatatlanul a bizonytalan.
|
575575
Ő sírt, és bosszút esküdött. Megpróbálta
becserkészni az új következőt.
Az öngyilkos űrt hagyott. Volt erényei
|
Még sok mindent nem mondtam el néked.
A reggelek örömét, az együtt töltött
percek lázításáról sem mondtam még sokat.
Amikor, csak órákra választ el a rohanás,
távolságod fájdalmát érzem -
|
Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.
|
Mi az, miért igen gyakran megmarkoltak tollat?
Elmélázó ábrázattal versszakokká róttak.
Illatos fuvallatában fürdetve szellemét,
kitárja az égbolt felé, tág csillagrendszerét.
|
Vagyok két lábon járó
jószándék
(törékeny ajándék)
|
Álmodtam sok ódon egyetemi emléket,
mint ahogy az elme rázza fel a nem-létet.
Kavarogtak arcok, mosolyok és szemrések –
bekopogtak hozzám hajnali szép vendégek.
|
szo 06/13/15
Dáma Lovag Erdő...
Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor,levegőt hasítja
|
Emlékek... azok a gyönyörű emlékek...
Drága, jó feleségem, hol vagy már?
Kereslek mindenben, mindenhol kereslek...
Vajon volt még egy ilyen álompár?
|
szo 06/13/15
Mezei István
A rossz erők most felszínre törtek,
szúrását érzem egy gyilkos törnek
belül, tette helyrehozhatatlan,
mióta elment, fekete Nap van.
|