Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.

Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk

Lassan kigyúl minden gyertya, 
karácsony közeleg,
fehérbe öltözik a táj

A 
fán 
díszek 
ragyognak 
csillagszóróink 
pompás fénye ad 
bájos varázst e napnak 
gyertya ég, csilingel csengő 
nézd csak a gyerekek feszengő 
s várakozástól kipirult arcocskáját 
Angyal szállt le közénk, itt van végre 
s szeretet költözik az emberek szívébe 

Odakinn most a köd és a szürkeség,
Felette csillagos a fekete ég,
Benn a kis karácsonyfán a gyertya ég.

"A kürtőskalács egy szép nagy lyuk,
Tésztával jól körültekerve"
Érdekes e név, ezt mondhatjuk,
Vajon mért lett így elnevezve?

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba

Ennek a napnak jó, hogy vége,
Mert egy kissé elfáradtam már
De mesze van még a hétvége,
Vajon a héten rám még mi vár?

A mai napom iszonyat volt,
Betegben bizony nem volt hiány,
Az idő szájból-szájba hajszolt,
Kísérte félelem és sirám.

Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.

Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm ,kacagás
Tanáraink és a kirándulás

Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked
Mikor a felhő hullajtja cseppjét

E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját

...magunknak, s a csendnek...

Fehér hótakaróval köszönt az ünnep
Lelkem csendesen ünnepelt
Téli nyugalom szállt a tájra
Nehéz hó pihent a fákra
Az ember csodát várta,várta
Hogy eljön a Karácsony éjszakája

Az évek csontkeze lassan felém nyúl,
csak pereg előttem hónapok neve,
mert olykor szelíden máskor meg vadul
tör rám a testem, de megküzdök vele.